Semlegesnek maradni.

Olyan 30 éves koromig mélyen lenéztem az örökké barátságos embereket. Én magam állandóan konfliktusban álltam, napjaim az összeveszés és kibékülés katarktikus jelenetei között morzsolgattam. Ez olyan jól megfelelt drámai alkatomnak.

Már gyerekkoromban feltűnt, hogy vannak a kétszínűek: ők mindkét hadviselő féllel jóban vannak. Na, rájuk mindig is gyanakodtam. Micsoda dolog mindenkivel jóban lenni? Ha nem voltak elég értékesek a szememben, választás elé állítottam őket. Vagy én, vagy az ellenség. Sokakat elvesztettem.

Ha értékes barátnak számítottak, a kérdést nem mertem így feltenni, de szenvedtem a tudattól, hogy félek őket elveszteni. Megbízni semmiképp nem lehetett bennük.

Viszont lassan feltűnt, mennyire strapás módon intézem kapcsolataimat. Baromi fárasztó az egyfrontos harc is, én meg többször is többfrontosat vívtam. Fáradtam, na. Közben láttam, hogy az általam kétszínűnek hitt emberkék mennyivel boldogabban élnek...

Felnőttkoromat az oroszoknál kezdtem: náluk az volt a feltűnő, hogy mennyire összetartanak. Az én stílusomtól idegen volt, hogy bár körberöhögték és nyilvánosan kitárgyalták barátaik hibáit, sőt, többször felhozták, a barátságuknak ez nem vetett véget. Mint nálam. A társaságban volt a nagyarc, a trehány, a sóher, az egoista, az irigy. De megmaradtak, és így maradtak együtt. Tátott szájjal néztem őket.

Emitt meg a svájciak: mosolyogva szúrják egymást hátba. Ez sem dicséretes, de elegáns. Megint messze van az én harcos megmondomaszemedbehogyutállak és utána neislássalaktöbbet viselkedésemtől. Közben öregszem, és a barátokat már egyre nehezebben adják. Megelégszem Irámmal, akiről mesélhetnék, de akihez akármikor mehetek. Akivel együtt futok kétnaponta, és kipanaszkodjuk egymásnak a kipanaszkodni valókat. Én sem vagyok a legjobb barátnője, de barátnője vagyok, és alighanem, maradok is. Szükségünk van egymásra.

Az utolsó gondolatom a témában, hogy két ember konfrontációja milyen helyzetbe hozza a többit. Régen ezzel sem törődtem. Pedig...másoknak is sok keserűséget szereztem vele. Gondoljatok bele...ráadásul, a két fél közül ha az egyik gyengébb, de a másiknak van igaza. És egyáltalán, hány arca van az igazságnak?

Elkötelezem magam a svájci neutralitás mellett. Nem azért, mert be akarom magam zárni a bástyáim mögé, hanem mert nem akarom sehonnan kizárni magam.

Ezúton is, meghirdetem a Kölcsönös Megnemtámadást. Kérem aláírni, aki egyetért. Tisztelettel:

Nefelejcs.