Van egy kommentem, egy őszinte, az egyik barátomtól.
Van egy kommentem, egy őszinte, az egyik barátomtól.
Egy másik érvet már leírtam egyszer a patkányoknál: ha nincs együttműködés, az ember kipusztulhat. A fehérember kipusztulhat. A magyarság kipusztulhat.
Azóta lett egy harmadik jó példám is, a hangyák. Bernard Werber Enciclopédiája (vagy Hangyák című könyve) tele van ilyenekkel. A hangya egy olyan szociális állat, amelyik a legsikeresebb túlélési technikával rendelkezik, ezért a Föld minden részén előfordul és megél. Werber azt írja, hogy a hangyabolyban nem dolgozik ám minden egyed. Körülbelül egy harmad nem csinál semmit, csak lustálkodik, cél nélkül mászkál. Egy másik harmad idétlenkedik: keresztbe fúrja az alagutakat, elbaltázza a dolgokat. Az utolsó harmad helyrehozza az előbbiek hibáit, építi a bolyt, betakarít, dolgozik. Eltartja a többit. És nem hogy működik ez a rendszer, hanem a lehető legjobban működő társadalmat hozták létre (igaz, volt rá 100 millió évük) - erről bővebben majd máskor írnék. Most csak arra koncentrálok, hogy a hangyatársadalom egy harmada eltartja, zokszó nélkül, a másik két harmadot.
Egy hangya nem vár el semmit, nem keresi az igazságot, nem nézi, hogy neki mi jár. Lehet, hogy még boldog is. Ráadásul mindig számíthat a többi hangyára.
Hát én nem szeretnék kisebb lenni egy hangyánál. Viselkedésben.
Ami a nemességet illeti, a nemes ember tényleg nem adózott (főleg Magyarországon), hanem védte a népet. Hogy minek? Hát hogy legyen, aki eteti. A hangyák ebben is jók: a hangyakatona nem olyan, mint a dolgozó, hanem harcra termett. Vele ellentétben a nemes nem születik sem karddal, sem erősebb méreggel, se nem nagyobb, se nem bátrabb, mint a dolgozó ember. Egy hangya biztos meg is kérdezné, minek alapján lesz ő nemes?
Az állam, a csúnya, sokszor nagyon zavaró tud lenni. Adót szed, szabályokat kényszerít ránk, büntet. Igaz, rendőrséget, katonaságot, iskolát, kórházat tart.
Az államnak van funkciója - ha nem élnének erejével vissza drágaszép politikusaink, akár élvezhetnénk is. Mint egy akármilyen kis hangya.
"Sok mindent összeirtak itt. Olvasom és fáj a fejem.
1. Nemesember nem adózik.
2. Mi közöm nekem a többiekhez?
3. Mi hasznom van abból, hogy eltartok az adómból sok szerencsétlent?
4. Minek nekem az állam?
Az anarchista rend a legigazságosabb. Ott nincsenek ingyenélők és a mások jövedelmére ácsingozók. Az állam a kizsákmányolók eszköze. A sok szerencsétlen, parazita kiszolgálója.
Én sokat tanultam, dolgoztam azért, hogy piacképes tudást szerezzek. Ennek a munkának az eredményét miért osszam én meg azokkal, akik erre képtelenek voltak? Pusztuljanak éhen, vagy legalább pucolják meg a cipőmet!!!"
.................................
Azt mondtam, őszinte egy komment. Bevallottan, volt már olyan gondolatom, lesz is, hogy bizonyos embereket eltartunk és hogy nem mindegyik szolgálta ezt meg. Hangosan legfeljebb szűk körben hangoztatom, ritkán, mert szégyellem. Jó ember így nem beszél, ugyebár. A látszatra meg adunk, mert milyen már nem pc-nek lenni manapság. Mi? Nem vagyok én rasszista, fasiszta, szélsőjobbos vagy szélsőbalos...jó ember vagyok. Én.
Nehéz kilépni a jó ember szerepből, még ha az is odatartozik, hogy "aki nem dolgozik, ne is egyék". Jó ember ilyet csak magára ért, másra nem. Legfeljebb még a saját gyerekén próbálgatja.
Miért vagyok én attól jó ember, hogy segíteni akarok? Milyen ösztön, milyen érv szól amellett, hogy etessek valakit, aki nem dolgozik?
A fajfenntartásé. Normális esetben, ha bárki bajba kerül mellettem, segítek. Ha vízbe esett, kihúzom. Ha ég a háza, kimentem. Nem csak a magam gyerekét, a másét is hazaviszem. A kicsikre fokozottan vonatkozik ez a viselkedés, még az állatok, még a ragadozók sem kivételek ez alól.
Itt egy videó arról, hogy mihez kezd egy leopárd egy újszülött majommal.