Egyszer volt, hol nem volt, még a PISA felmérések előtt, voltak nemzetközi felmérések. Akkoriban Magyarország a természettudományos tárgyakban évekig az első három-négy helyen volt, Japánra emlékszem, mint fő vetélytársra.

Mióta a PISA létezik, és dokumentálható, a magyar eredmények gyászosak. A mi két gyerekünket Svájcban okítják, és én 10 éve sírom vissza a magyar oktatást, persze a sajátomat tartva szem előtt, nem elfelejtve anyám sűrű sóhajait, hogy mit tanulunk mi az iskolában. Azt, hogy én mit tanultam, 72-től, azt mindenki tudhatja. Én büszke vagyok a végzettségemre, akkoriban kerültem egyetemre, mikor még kevesen. (Bár most a fenekement kitörölhetem vele.)Megvédendő a biflázást, az enyémet is és a nagyszüleimét is, szerintem képezte az agyunkat, kevesebb agytekervényem lenne, ha nem tudnék annyi verset, és éneket. Persze hülyeségeket is magoltattak velünk, amivel csak a memóriánk javult, viszont ott volt még egy pár olyan tárgy, ami az én életemben teljesen feleslegesnek bizonyult: matek, geometria, kémia, és sorolhatnám, minden magolás nélkül. Bár a verslábaknak se sok értelmét látom... Aztán itt ez a svájci rendszer, amit egyszerűen nem tudok elfogadni. Tankönyvek és füzetek nélkül, látszólag minden program nélkül, a tanár saját meggyőződése, kénye és kedve szerint tanítanak, állami és magániskolában is. "Semmit" nem tudnak. A nyolcadikos gyerekemnek nincs egy irodalom órája, nem ismer egyetlen költőt, írót. Ami még rosszabb, nem is olvasnak. Dumas neki unalmas, Hugo-t már nem is merem neki ajánlani. És ez egy olyan gyerek, aki állandóan olvas! A most divatos könyveket, az elmúlt 10-15 év termését, semmit azelőttről. És akkor Svájc jóval előttünk van a PISA felméréseken. Ez nem fér a fejembe.