A másik felé történő leghatékonyabb viselkedés.
A másik felé történő leghatékonyabb viselkedés.
1974-ben, Anatol Rapaport megállapította, hogy a következő formula a másik felé történő legsikeresebb viselkedés:
1. Együttműködést ajánlani.
2. Amennyiben a válasz pozitív, folytatni a jóindulatú, segítő viselkedést. Ha a viszonzás agresszív, hasonlóképp "büntetni", de csak annyira és annyi ideig, mint a másik.
3. Megbocsátani és megint együttműködést ajánlani.
1979-ben, Robert Axelrod megkérte néhány kollégáját, barátját, hogy küldjenek neki olyan számítógépes programokat, amik egymás közt versenyeznek. Pontokat szerezhetnek, egymástól lophatnak, vagy közösen gyűjthetnek. Egyetlen kikötés volt a kiírásban, hogy a program rendelkezzen egy kommunikációra képes alprogrammal.
A beérkezett programok közt volt négysoros és többszáz soros. Volt, amelyik kerülte a kapcsolatot, hogy ne lophassanak tőle pontot, volt, amelyik a gyorsaságra alapozott. Axelrod programja a fent említett együttműködés-viszonzás-megbocsátás (cooperation-reciprocity-punishment CRP) alprogrammal futott. És győzött.
Minden program 200-szor lett a többivel "ütköztetve", így elég jelentős számban sikerült a kísérletet elvégezni ahhoz, hogy biztosan állíthassuk: informatikai úton sikerült bizonyítani, hogy a CRP-program, azaz az a viselkedés, amelyik amelyik a rosszra "csak" hasonló mértékben rossz választ ad, és utána újra felajánlja az együttműködést, a létező legjobb magatartás.
Ránkférne egy győzelem.
PS: akinek, mint nekem, esetleg szöget ütött a fejébe, hogy a punishment nem megbocsátás, megmagyarázom: a francia is CRP-nek írja (csakhogy ott a P egyenlő pardon), meg az angol is, csakhogy ők büntetésnek hívják az utolsó komponenst. Sztem hibásan. :) A francia jobban tükrözi a lényeget, ami az együttműködés, viszonzás (amit kapsz) és a megbocsátás.