Úgy veszem, hogy nem tudtok semmit a jógáról, mint én nem tudtam.

Valami jópofa kis mozgást kerestem pár éve, ami nem túl megerőltető öreg csontjaimnak, de mégis átmozgat alaposan. Mivel a kung-fu filmek óta bámulója vagyok a kínai harcművészeteknek, viszont gyáva vagyok, mint egy nyúl, kikötöttem egy heti másfél órás thai chinál. (maradjunk ennél az átírásnál)

Az oktatónk egy nyolcvan egynéhány éves nő, Monique volt. Már nem tudott minden csínt-bínt megmutatni, de a legtöbbet igen. Aki még sosem thai chizott, annak elmondom, hogy lassú, harmonikus mozgás kéz-, törzs- és lábhajlítással. A nyolcas és gömb alakó mozgások a thai chi tipikus mozdulatai. A másfél óra végén különösen a térd és comb érződik, bár pár hét alatt ez elmúlik, az ember megedződik. Egy plusz, amiért én nagyon szeretem, az egy ritmusra mozogni másik 10-20 emberrel.

A thai chi óra után Monique tartott még egy másfél óra jógát is. Én jó darabig meg se néztem, a jógáról az a téves elképzelésem volt, hogy nyakatekert pózokban elmélkedni kell, és egyikhez sem éreztem tehetséget. De aztán szöget ütött a fejembe az a tömeg, aki a terem bejáratánál várta az óra kezdetét, és egyszer úgy döntöttem, maradok. Majd ha nagyon nehéz lesz, abbahagyom. Azért bátorított, hogy nemcsak egyetemisták, de nálam idősebbek, sőt férfiak is tipródtak befelé.

Hát végigbírtam a másfél órát, és utána olyan könnyűnek éreztem magam, mint még soha. Fáradtan kezdtem a thai chi után, és kipihentem mentem haza. Három óra mozgás után még éhes sem voltam, és remekül éreztem magam.

Azóta szeretem a jógát. Már nem járok, mert annyi elérhető kazetta, dvd, internetes hozzáférési lehetőség van, hogy nincs szükségem oktatóra. A pihentetés mellett a jóga elmulasztotta krónikus hátfájásomat. és nyakfeszülésemet. (számítógép!) Már vannak a saját nyavalyáimra bevált pózok, amiket napközben bármikor előadhatok, így semmilyen izületi vagy izompanaszom nem maradt.

Azért az aktualitás, mert most keltem fel a szőnyegről, és gondoltam, szálljatok könnyen ti is. Szívemből kívánom.