Ebben a hülye Svájcban nincs sztrájkjog. Lemondtak róla.

Még munkásmozgalmi múltam kezdetén ovastam a sztráktörőkről. Mélyen lenéztem őket. Más kockára teszi a megélhetését, a családját, ezek meg itten folytatják a munkát a piszkos tőkéseknek. Micsoda alakok. És az osztályharc? Meg az osztályérdek?

Ahogy családja lesz az embernek, egy csomó dolgot másképp lát. Mások a prioritások, még ha vannak is elvei, sokszor mond le róluk, ha nem maga miatt, akkor a gyerekeiért, vagy csak egyszerűen a béke kedvéért. Aztén lehet, hogy rájön, hogy tulajdonképpen békekedvelő.

Itt vannak mindjárt a svájciak. Önként és dalolva, lemondanak a jogukról, hogy sztrájkoljanak. Hihetetlen népek. Három nagy és egy kicsi nemzetiség egy országba összezárva -- és állandóan megbeszélnek, nem volt és nem lesz egy jó kis munkabeszüntetés, egy pergő kis pogárháború, semmi, ami nagyon változtatna az utcaképen. Lehet, hogy gyávák? Lehet, hogy lusták? Lehet, hogy lefekszenek a tőkének? Lehet, hogy így messzebbre jutnak?

És itt van, amiről már egyszer írtam, hogy mi a fontosabb?