Itthonról haza
Itt vagyok végre, veletek a nolblogon!!
Hajnalban a gyerekek hangosan kántálták, hogy hí a haza. Már meg is hatódtam, hogy honnan veszik, mikor megtudtam, hogy a Magyar Vándorból. (Valéria, mondom, nézd meg.) Később az unokatesó közölte a részleteket, mint Nemzeti Dal, Petőfi Sándor, és március 15, de ez mind nem olyan érdekes két kamasznak, mint a film maga.
Az utat röviden elmondom: Svájcban három autó egymás melletti sávokban, Németországban három autó egymás mögött két méterrel, 200-zal elhúz balról, Ausztriában 333 autó a belső sávban egymás után 120-szal, mert a külsőben látni egy lassú kocsit kilométerekkel előbb, Magyarországon három autó versenyez, jaj annak, aki közibük keveredik. Nem mondtam újat, ugye? ☺
Magyarország virágban. A legjobb autópálya, sima út, széles leállósáv. Paprika csárda. Autópálya mérnökség, rendőrség, ne vezessen, ha fáradt. Örülünk, hogy értjük. Az autók tiszták az idén, és az utak mellett sem láttunk szemetet. Az egyetlen, ami szemet szúr, hogy sok a plakát.
Otthon sajnos mindenki romokban. A politikából kiábrándulva, a jövőtől félve. Ahogy hallom, egy ismerősöm sem megy szavazni, hacsak addig nem tűnik fel valami politikai üstökös az égen. Fő követelése a népemnek, hogy a jelenlegi gárda, párttagságtól függetlenül, tűnjön el a Parlamentből, esetleg az szakadjon rájuk, öntsön ki a Duna, mindegy, csak ne lássák őket többet. Lehetőleg hetedíziglen…
Azért elfogyott a héten három üveg alkoholmentes, három pohár alkoholos sör is baráti társaságban, jupi. Barátok mindig lesznek, és ahogy Gobbi Hilda mondta, otthon mindig találsz valakit, aki egy tál levessel megkínál. Otthon, hja…
A visszaút is kellemesen telt, már amennyire 12 óra vezetés unalma megengedi. Egyedül a dinka svájciak türemkedtek az úton, meg nem értjük, miért nem maradnak az emberek otthon, most meg Newton szavait előrángatva, hogy az összes baj abból van, hogy nem tudnak otthon ülni a szobájukban. (Mostani reflexeimmel egyből a magyar politikusoknak ajánlanék pár év szobafogságot, kimenő letiltást, ültessék le őket, na, nagy különbség nem lesz, így is, úgy is mi fizetjük a teljes ellátásukat.)
És HIÁNYOZTATOK!! Köszönöm Árpapának a gyakori szellőztetést, locsolást és mindenkinek, aki üzenetet hagyott, köszönöm, olyan jól esett, hogy csak na. Remélem, meg tudom még nektek hálálni.
Addig is, nagyon kellemes ünnepeket kívánok.