Érdekel mostanában az agresszió.
Kisfiam iskolai pályafutása miatt előtérbe került pár hete az agresszió. A csúfolás, a verekedés. A nol-on lezajlott mini-háború vagy a gárdával foglalkozó posztok is csak csigázták érdeklődésemet, így elővettem régi tankönyveimet és egészen meglepő dolgokat találtam.
Elöször is, az agressziónak három oka van. (Majd mondjátok, ha nem elég.)
1. Létezett őseink közt, evolúciós fejlődésünk idején. Csimpánzék például gyilkolnak, szigorúan véve lincselnek, mindig többen egyet. Bár egész szimpatikus, hogy csakis felnőtt hímeket bántanak. Továbbá az állatvilág egyetlen csoportja sem mentes az agressziótól. Legfeljebb, az igazán veszélyes, egymást megölni képes fajokban természetes gátlás is kialakult: lásd, Konrad Lorenz farkasa kontra békegalamb. Az emberben meg nem alakult ki, naná...
2. A társadalom jutalmazza az agresszív viselkedést. Nem is hinnénk, de az erőszakosan viselkedők az esetek 75 %-ban megerősítést kapnak. Vagy társaiktól, vagy az erőszakkal elért eredmény által. Nagyon gyakori - bármily megdöbbentő - hogy egy szülő helyesli a gyerek durva viselkedését, akár büszke is rá.
3. Az utánzás - sajnos gyerekkortól kezdődő - szokása. Kísérletek bizonyítják, hogy már kétéves kortól a gyerekek nem csak utánozzák, de kiegészítik, fejlesztik is a látott viselkedési mintát. Szomorú tanulság, hogy minél több agresszivitást lát valaki, annál agresszívebbé válik maga is. Sajnos, a minta lehet rajzfilm, film, vagy valóság - az agresszió növekedését egyforma számok mutatták.(!)
Ugyanazok a kutatások, amelyek keresték az agressszió magyarázatát, olyan mechanizmusokra is találtak, amelyekkel az agresszió kontrol alatt tartható.
Az első a dominanciahierarchia. A kialakult (leverekedett) rangsorban fentebb álló egyednek már nem kell leverni az alacsonyabban állót: elég fenyegetnie. Erről eszembe jut a francia terrorelhárítók tisztje, aki a "Kellett-e ilyen erőszakosan elfogni ezt a fiatalt?" kérdésre azt a választ adta, hogy magasabb szintű agresszióval elfojthatják az ellenállás csíráját is, amivel akár életet is menthetnek. Oui, mon colonel.
Az ún. katarzis-elmélet viszont megdőlt. E szerint az elmélet szerint a frusztráció sikeresen csökkenthető, ha olyan tevékenységet találunk, ahol a felgyűlt agresszió ártalmatlan módon levezethető. Ez egy nagyon elterjedt nézet, sajnos, kísérletileg nem sikerült igazolni. Azt viszont igen, hogy a frusztráció valóban növeli az agresszivitást. De mi csökkenti? Például a frusztráció okainak elmagyarázása.
A harmadik módszer, a büntetés sem mindig hatásos. Testi fenyítéssel nem nem lehet az agresszivitást csökkenteni, csak ha nagyon következetesen alkalmazzák. A következetlen büntetés azonban mindig további agressziót vált ki.
Negyedik eset a nem agresszív viselkedés jutalmazása. Ez akkor válik be, ha az erőszak oka a figyelem felkeltése. Ez esetben jobb az egészről nem tudomást venni. (Karantén!!) Vicces lehet, ha az agresszió adott esetben a fojtogatásomat jelenti. Az a közbelépés is sikeres, mikor az áldozattal együttérzünk, míg az agresszorral nem törődünk.
Az utolsó módszer az észre hat: az agresszorban tudatosítani kell azokat az érzéseket, amelyeket viselkedése az áldozatban kivált. Ha sajnálatot, vagy legalább empátiát sikerül kiváltani, az megállíthatja annyi időre, míg megfontolhatja egy másik viselkedésmód lehetőségét. Lehet, ez megint eléggé dekadens módja egy gyilkosság megakadályozásának, de beválik a mindennapi gyakorlatban.
Következtetéseim:
1. Ha a rendőr, csendőr pofonvágott, legközelebb nem hőzöngsz. Vagy, ha háromszor egymás után pofon vágott, a büntetés már következetes. Vagy, ha téged is, Budaváryt is, és HK-t is pofon vágták, szerintem már akkor is következetesek voltak. Én már nem fogok kordont bontani...
2. Ha valaki össze-vissza írogat és kommentelget, ettől még nem vezeti le a frusztrációját. Jobban jár, ha megpróbálja megérteni a másikat, vagy ha elképzeli, neki hogy esne, ha vele brutáloznának. Utoljára, megpróbál utánajárni, mi a fészkes fenéért érzi magát olyan mérgesnek egy ismeretlen által írt poszttól. Hátha rájön, hogy igazából csak nem aludt eleget.
3. Utolsó, személyes következtetésem: a fiam túl sok pankrációt néz. Továbbá, tudatosítanom kell benne, hogy a csúfolódás az erőszak gyengébb formája,ez biztos, most olvastam, azaz örüljön, hogy nem vágták orcán. A szavak nem fájnak, csak ha akarjuk. Ha fájni akarunk.
Hát akarunk mi fájni???