Jóakarat vagy átok.
Még valamikor 1985 előtt akadt a kezembe V. Levi könyve, az "Önismeret művészete." Ha visszaemlékszünk, akkoriban még nem lehetett naponta horoszkópot találni az újságokban, minden pszichológiás, ezoterikus, lélekterápiás újdonság csak nagyon szűk csatornákon terjedt és főként, hittük is, meg nem is.
Ez a könyv is egy ilyen tapasztalatként indult, inkább bulvár, mint tudományos olvasmányként, bár az író, ha jól rémlik, szakembere volt a témájának. Nekem akkoriban az újdonságot mindenképpen az agy programozása jelentette. Egészen egyszerű példákon keresztül leírta, hogyan hiszi el az agy, amit eleget hall, és hogyan változtatja a lehetségest biztossá. Két példára emlékszem, az egyik az a bizonyos "Ne menj ki a hidegre, mert megfázol!", aminek valamennyien ismerjük a következményeit. :)
A másik pedig a "Menj végig ezen a pallón, itt lent a földön". Alany végigmegy, gond nélkül. Palló felemeltetik félméterre, az utasítás szerint az alany megint végigmegy. Másfél méter magasan az agy azt gondolja, "leeshetek" - az eredmény: esés.
Azóta az élet számos területén láttam már bizonyítékot arra, hogy amit az ember elhisz, az meg is történhet. Karrierek épülhetnek magára a hitre, vagy életek mehetnek tönkre megalapozatlan hiedelem miatt. Az, hogy mit gondolunk magunkról, meghatározhatja egész életünket, ezt már tudjuk egy ideje, és beépítettük a pedagógiába, pszichológiába, még az orvostudományba is, lásd placebo-hatás. Anyák, tanárok, orvosok, ki ne hagyjam a politikusokat építenek az (agyon) ismételt mondatokra, amelyekkel azonban ugyanakkora kárt is lehet okozni, mint amennyi jót.
A posztom azért írom, mert egy hete főműsoridőben a Dohányzás-ellenes Liga reklámját nézem, most a következő a szlogen: Minden második dohányos meghal.
Nem kell nevetni, bár ebből az következik, hogy minden első viszont soha... Rónagyurival együtt tudjuk, mennyire idegesítő tud lenni egy trehány megfogalmazás. De ez több annál.
Ha elhiszem, hogy ha betegnek képzelem magam, beteg is leszek, - és én nemhogy elhiszem, de tudom!! -, ha elhiszem, hogy ráadásul még betegséget is "választ" magának az ember, akkor igen nehezen élem meg azokat a naponta látott halálos üzeneteket, halálos fenyegetéseket, amelyeket állítólag ez én érdekemben és az én pénzemen kell olvasnom. Mellékes jutalomként az ember még megkapja a gyerekei rémült megjegyzéseit is...
Nem olyan rég még teljesen szalonképes dolog volt dohányozni. Mióta tudom, hogy a tajgából valami hihetetlen mennyiségű metán szabadul fel, ahogy a megfagyott mocsarak olvadnak, valahogy kevésbé érdekel, mikor és hogy halok meg. MIóta tudom, mit okoz a benzingőz, a fűtőrendszerek és diízelautók által kibocsátott xy részecske, már csak arra gondolok, hogy szeretnék abba belehalni, amit élvezek. Az ember nem hülye.
Jó, hülye. De nincs neki ehhez joga?
(és akkor a dohányzás ártalmai nem az egyetlen bemesélhető dolog a világon)
