Előre is elnézést kérek mindenkitől, akinek sérteném az érzéseit. Nem az övéket akarom elítélni, hanem az enyémeket megosztani.

Előre is elnézést kérek mindenkitől, akinek sérteném az érzéseit. Nem az övéket akarom elítélni, hanem az enyémeket megosztani.

Valamikor kedvenc diszciplinám, a történelem, mára csak negatív érzéseket kelt bennem. Abban szerintem mindenki egyetért, hogy nem mindegy, melyik érában tanulja valaki a történelem alapjait - ugyanis mindig a győztesek történelmét tanuljuk. Az éppen aktuális győztesekét.

Itt van a trójai faló esete, amit a hagyomány Odüsszeusz nevéhez köt, mit köt, az ő nevét ékesíti. Holott egy aljas csel és egy kegyetlen éjszakai vérengzés volt az egész. Nyilván, ha lett volna trójai túlélő, másképp szólna a történet.

Itt van a francia Ellenállás, amit a franciák nagyon komolyan vesznek, de ami történelemtanár anyámból egy vihogást váltott ki, meghallván, hogy erről írok diplomamunkát. Francia ellenállás? - nevetett. Hát persze, a jugoszláv partizánokhoz vagy az orosz ellenálláshoz képest a francia semmi. Pedig ma már maguk az oroszok sem "szeretik" Zóját - túl sok ártatlan (értsd: nem partizán) halt meg miatta.

Itt van a kicsi Svájc, amelyik a második világháborút úgy vészelte át, hogy bár felkészült a harcra és elszánta magát, hogy minden áron megvédi az országot, feláldozva a lakosság egy részét is, végül véráldozat nélkül vergődött át a háborún, miközben végig a német hadigépezetre dolgozott megélhetésként. Morál?

Most nem sorolnék több példát arra, hogy különböző korok és különböző szempontok szerint az aktuális kormányok "jók" vagy "rosszak" voltak, mindenki tucatjával ismer ilyeneket.

Arra szeretnék rávílágítani, hogy mennyi kárt okozott a történelem ilyen formában való tanítása.

Elsősorban, mindenkit a saját történelmére tanítanak, és olyan módon, ami kizárja, hogy más szempontokat (értsd: más népek szempontját, más érdekeket) is figyelembe vehessen valaki. Konkrétan megmondják, hogy ki a jó és ki a rossz,  és mire egy magyar gyerek kijön az iskolából, máris predesztinálva van arra, hogy bizonyos negatív gondolatai legyenek mondjuk Romániáról, a volt Szovjetúnióról - és tele legyen csupa jóindulattal, mondjuk az USA iránt, akivel a magyaroknak soha nem volt okuk és lehetőségük összetűzni. De ha mondjuk ugyanaz a gyerek megtanulná a kanadai történelmet, hogy ne mondjak indián történelmet, vagy kubai történelmet, máris eltörpülne Románia szerepe, és csak valami érdekes hegyi népnek tartaná őket.

Ha francia történelmet tanulsz, az angolok a csúnyák, ha angolt, akkor a franciák a rosszak. Naná. Van ennek értelme? Még rosszabb saját népen belül jókra és rosszakra osztani az embereket, mint jobb és baloldal, cigány, zsidó, bevándorló, németajkú, AVH vagy parlament.

Másodsorban, átörökítjük a saját meggyőződéseinket bizonyos dolgokról. Magyar példa: ha iskoláskortól kezdve azt hallja egy gyerek, hogy évszázadokon át hol ilyen, hol olyan megszálló ellen harcoltunk, hogy nekünk soha jó nem volt, beletesszük a fejébe a "turáni átkot", hogy akarjuk, hogy érezze magát más népekkel szemben? Miért adjuk át az átélt rossz élményeket? Vagy miért csak azt? Arról már nem beszélve, hogy történelmi hős csak az lehet, aki egymaga lemészárolt egy regimentet, vagy megölette magát hősleg. Milyen példa ez? Terjesztjük a saját paranoiánkat.

A most divatos ősmagyar világközepe elméletekről már nem is beszélek...

Valahogy nagyon át kéne írni a történelem könyveket ahhoz, hogy ne szolgáljanak a nacionalizmus, sovinizmus csírájaként. Hogy ne más népek hibáinak bebizonyítására használjuk őket. Hogy a globalizáció idején, mikor a népek közelednek (örömmel vagy kelletlenül) egymáshoz, ne elválasszon a történelem, hanem összekössön minket. Hogy elismerjük, elhiggyük, hogy ugyanarról az eseményről megoszlanak a vélemények, és különböző személyes élmények születnek. Normális: ha csak a nap süt, az az egyiknek jó, a másiknak rossz.

Lehet, hogy nagyobb empátia kellene a történelem tanításához, vagy mellé némi pszichológia, filozófia is kellene, hogy járjon. Szerepcserét lehetne játszatni, ma te vagy az angol, holnap te vagy a román.

Az is lehet, hogy egyszerűen ki kéne hajítani az egészet, vagy nagy részét. Vagy nem magyar történelemként és világtörténelemként tanítani, hanem az emberiség történelmeként és nem a különbözőségekre, hanem a hasonlóságokra tenni a hangsúlyt.

Mert egyik nép sem különb a másiknál. Egyik sem alávalóbb a másiknál. Minél hamarabb megértjük ezt, annál hamarabb fogjuk jobban érezni magunkat.

PS: délutánra úgy jártam, ahogy szoktam, megint a kommentek hatására kristályosodott ki a mondanivalóm, ami annyi lenne, hogy nem látom értelmét történelmi bűnök felsorolásának, észben tartásának.