Néha olyat hallok, amit addig soha és amin el kell gondolkodjak hosszú ideig.
Néha olyat hallok, amit addig soha és amin el kell gondolkodjak hosszú ideig.
A munkanélküliség erősödésével szaporodnak azok a riportok, amik a munkanélküliekkel, az ő családjukkal foglalkoznak. Az állam minden erőfeszítésének ellenére - a fennálló rendszer és hagyományok miatt - a munkanélküliség egyre nő, ezt nem lehet tagadni.
Az egyik ilyen riportban a munkanélküli fiatalember anyja azt a kijelentést tette, hogy szerinte a munkanélküliség nem evidencia, elkerülhető lenne, ha "nem dolgoznának olyanok is, akiknek nincs rá szükségük". Nem részletezte, konkrétan kikre gondolt, de már hetek óta ezt forgatom a fejemben, így több variáció is eszembe jutott, illetve, kibökte a szememet.
Nyilván, azoknak nincs szükségük - anyagilag - a munkára, akik megengedhetnénk maguknak, hogy ne dolgozzanak. Ilyenek a gazdag örökösök, a már vagyonokat megkeresett alkalmazottak, menedzserek - vagy azok feleségei. Valószínűleg mindenki ismer ilyen embereket. (alkalmazottakról beszélünk, nem a saját vagyonukat kockára tevő vállalkozókról)
Mi lenne, ha az állam beavatkozna és családonként egy eltartó lehetne csak?
A jelenlegi helyzetben az állam hiába várja el, hogy minden család eltartsa magát, ha a munka nem biztosított. Ha nem tudunk, a társadalom, az állam nem tud minden egyes embernek munkát adni, sem arra felkészíteni, sem illő módon segíteni munkanélküliség esetén, akkor miért hagyjuk, hogy a munkaerőpiac a saját dzsungel-törvényei alapján működjön?
Egy ember sem pótolhatatlan. Egy főnök sem pótolhatatlan. Ellenben minden gyereknek, minden embernek méltó módon kellene megélhetéshez jutni. Akkor a munkát el kellene osztani, ahogy ez az asszony említette a riportban. Ha már a javakat nem tudjuk elosztani, talán azok megtermelésénél lehetne keresni a megoldást?
De milyen szempontok alapján? Maradjanak otthon a nők? Vagy döntse el a család, melyik tagja vállalja a fizetett munkát és melyik az otthonit? Tegyük általánossá a részmunkaidőt? Tagadjuk meg a munkát a fogyatékkal élőektől? A rossz tanulóktól? A kék szeműektől?
Magyar viszonyok közt pedig feltenni a kérdést: a közmunkára kényszerítés mit szolgál? Munkát és az azzal járó státusz visszaállítását - vagy olcsó munkarő biztosítását? És közcélokra, vagy azért, hogy a máris fennálló anyagi polarizálódás (gazdagok és szegények közti egyre nagyobb szakadék) tovább nőjön?
Ha az állam küzd a feketemunka ellen, vissza akarja állítani az adófegyelmet, egyszóval, szigorúan vigyáz a saját bevételeire, hogyan nem jut eszébe, hogy ott kint, a Parlament falain kivül, emberek kell, hogy megéljenek és enni adjanak a gyerekeiknek?
MIBŐL?
