Mi van a hol?

Durvulnak a bejegyzések, észrevettétek? Én még csak féléve blogolok, nem mindent tudok, de talán többet érzek. Tudjátok be életem külföldön eltöltött felének, amikor is nyelvtudás híján rászorulok a metakommunikációs szintekre - ha nem is értem a mit, értem a hogyant. 

Itt persze írásban remekül el lehet beszélni egymás mellett, még jóindulat mellett is, hát még, ha a jóindulat eltűnt, általában megbántottság okából. Hogy aztán a megbántottság megint csak félreértés eredménye-e...a végén már majdnem lehetetlen kideríteni. 

Az első hetekben még az is fájt, ha valaki nem válaszolt a kommentjeimre. :) Nonsense mondta el nekem, hogy semmi gond ezzel. Aztán láttam, hogy a "nagyok" nem mindig válaszolnak, és senki nem veszi zokon. 

Aztán jöttek az ellentétes vélemények a posztjaimra: azt is meg kellett szokni, hogy az olvasóim nem úgy gondolják, ahogy én. És bár én ha valamit nem úgy gondolok, általában hallgatok róla, mások nem feltétlen így gondolkoznak. Végülis, van abban logika, hogy az ellentétes gondolatok előbbre vihetnek egy vitát. Úgyhogy megbarátkoztam ezzel is.

Vannak köztünk olyanok, akik egy légynek sem tudnak ártani. Minden kommentet kedvesen, gyakorta azonnal megválaszolnak - na, a rosszmájúaktól hallottam, hogy ez a "beltenyészet" és a "körbenyalás". Valóban, udvariassági viziteket teszek embereknél, úgy, mint a való életben. Többször, mert itt gyorsan le lehet járni az egészet. De az elv ugyanaz. 

Újként azt is fontosnak éreztem, hogy beilleszkedjek, hogy én keressem az alkalmat, nem vártam, hogy majd jönnek. Mára már ez sem olyan fontos, látom, hogy nem mindenki csinálja így. Teljesen rendben van.

Kicsit cikibb viszont, mikor meg akarják mondani, miről írjak - vagy megérdeklődik, jól vagyok-e általában, hogy erről és erről írok. Bár gondolatszabadság van, és nem kell semmit indokolni, mégis gyakorta szorultam magyarázkodásra. Tudjátok, olyan magyarázkodós vagyok. :)

De most van valami, ami nagyon nem tetszik. Hmmmm szokta mondani, számos helyen, hogyha valakinek valami nem tetszik, lapozzon. Tényleg. Bár kérdés, hogy egy nyilvános cikkhez miért nem lehet hozzátenni, hogy nem tetszik. Mondjuk, mert nem udvarias. Vagy mi?

De miért kell odáig elfajulni, hogy azt mondjuk a poszt írójának vagy kommentelőjének, hogy hülye? Buta? Miért kell bárkit is kinevetni a témaválasztása vagy a véleménye miatt? Úgy értem, lehet vélemény a leírtakról. De egy írás - tudjátok - mindig egy pillanatnyi vélemény, egy érzés, egy akkori gondolat. De miért kell valakit ledorongolni, vagy kinevetni?Személyében megsérteni?

Nem sok ez már?

Áprilisban néhányan "aláírtuk" a Kölcsönös Megnemtámadási Egyezményt.  Emlékeztek? Nem térhetnénk vissza hozzá?

Közben történt egy s más. De már lapozhatunk, szerintem. Ezúton is, elnézést kérek bárkitől (hallod, Grani?) akit mérgemben megbántottam, vagy anélkül, hogy tudtam volna róla, valahogy megbántottam. A Nolblogot családként szeretem, boruljunk össze. 

Ma Armida Galina és Hmmmm posztokat tettek fel. Ha ki-ki elgondolkozik, látja, hogy mindenkinek igaza volt. Nálam nincs senki letiltva. Ahol én le vagyok, okés, meg lett értve. De elvesztettem 3-4 olyan ismerőst a NOL-ról, akiket sajnálok, hogy veszni hagytam. Szeretném, ha visszajönnének, szeretném, ha legalább megmondanák, mi a baj velem.

Vagy azt, ha túlérzékenykedtem... (túllihegtem, na, egyik kedvenc íróm stílusában)

Ami meg minket illet, mindannyiunkat, talán elhagyhatnánk a minősítést, hiszen egy vérből vagyunk, ti meg én. :D

Mi a véleményetek?