Ne lopj.

Úgy általában, nevek nélkül, mert úgyis mindenki tudja, kikre gondolok, vagy legalábbis úgyis mindenkinek más van a bögyében - én meg elvekről szeretnék beszélgetni. Ostorozzuk a bűnt, ne a bűnöst.

Szóba került nemrég az adóslista itt. Bevallom, nem tudtam megnézni, 8-10 keresésem ugyanarra az "a cím nem található, elköltözött" oldalra vezetett. De legalább nem tudom név szerint, kikről van szó. Mert még ideges lennék, majdnem.

Nem tudom, hogyan tud az APEH ekkora adósságokat megengedni. Csak úgy tudom elképzelni, hogy a sok-sok nagy szám közt nem tűnnek fel, amíg nem a követel rovatban vannak. Ennek csöppet ellentmond, hogy tudom, milyen hamar kell befizetni az apró tartozásainkat, és milyen lassan és hány papírért kapjuk vissza mi, a köznép, a minket megillető visszatérítést. Amik azért nem milliók, csak százezrek. Nem lenne elég emberük? Ennek meg az mond ellent, hogy milyen jól megtalálják a kisembert. Nem felejtek el egy APEH árverést, ahol egy öreg néni fagyasztóládáját árverezték. Arról már nem is akarnék most beszélni, hogy milyen körök járnak APEH árverésekre - hogy előre le van beszélve, ki lehet ott, és meddig mehet a licitálásban.

Ahogy így keresem a választ, rá kell jönnöm, hogy akármilyen okot találok, a magyarázatban a kisember, a kis adós marad, akin behajtanak - míg a nagy "tartozik". Valahogy behajthatatlanul. És ezek azok, akikről tudják. És mi van azokkal, akikről sosem derül ki?

Miért nem derül ki? - Mindannyian ismerünk olyan embereket, akiknek az életmódján látszik, hogy jól megy nekik, mégis látjuk őket szociális segélyért járni. Mindannyian hallottunk már történeteket, módszereket az adófizetés elkerüléséről. Sokszor maga az adócsaló dicsekszik el vele. Néha nem dicsekszik, hanem "rákényszerül". Hányunk hallotta már a mondatot, hogy áfa nélkül kevesebb lesz?

Alighanem történelmileg kódolva lehetünk az adóbeszedők utálatára... A passzív rezisztencia óta akár politikusok packázhatnak - úgy tűnik, becsületük elvesztése nélkül - az adóhatósággal. És a történelem is mire tanít? Hogy a nagy tolvaj leszakad, a kis tolvaj fennmarad - a hálón...

Most akkor már csak egyet kérdezek: mi akadályoz meg bennünket abban, hogy ezeket a históriákat az APEH vagy a rendőrség tudomására hozzuk? Hah! A becsület. Mi nem jelentünk fel senkit. Mi nem vagyunk irigyek. Mi is utáljuk az APEH-et, aki a vérünket szívja. Az APEH az ellenség, nem az adócsaló.

Biztos ez?

(A címben szereplő közmondást O. Nagy Gábor Magyar szólások és közmondások című könyvében találtam.)