Tenni vagy nem tenni, ez itt a kérdés.

Az egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb teendőm ezekben a hetekben, hogy eldöntsem, alkalmazzuk-e a modern tudomány eredményeit magunkon és családtagjainkon, azaz beoltassuk-e magunkat az influenza ellen.

Ami első ránézésre látszik, hogy semmiféle egyezés nincs a vélemények közt. Értetlenül nézem az egymásnak ellentmondó állításokat, valamint a tegnap esti híradót, ahol statisztikák szerint a franciák 84%-a nem tervezi az oltást, csak 10 %, a többi 6 %-nak fogalma sincs. Ma utána ástam a dolgoknak, mielőtt még beszéltem volna a háziorvosunkkal.

Az 1918-as járványról és annak 20 millió áldozatáról mindenki hallott már. Félmillióan haltak meg az csak USA-ban, és most azért jövök az USA-val, mert 1976-ban érte őket az a sertésinfluenza járvány, aminek a következményei szerepet játszanak a mostani oltóanyag elutasításában. 1976-ban találtak egy pár sertésinfluenzában megbetegedett katonát. Az, hogy katonák voltak, magában is ijesztő volt, hiszen a spanyol náthát is Európából hazatérő katonák terjesztették el. Az állami szervek ott álltak egy esetlegesen kitörő új járvánnyal, tudván, hogy az előző másfél évig tartott és félmillió halottat követelt. Gyorsan döntöttek és 137 milliárd dolláros kerettel azonnal oltóanyagot kezdtek gyártani. Az oltásokért hosszú sorok álltak, 40 millió ember, azaz az USA polgárainak 25% megkapta. Járvány nem tört ki, viszont 500 ember megbetegedett az ún. Guillain-Barré Syndrome (BGS) –ban. Ez egy komoly autoimmun betegség, a szervezet a saját idegrendszere ellen fordul. 25-en haltak bele. Az oltásról szóló döntést ma is vitatják – a legfőbb érv, hogy nem is lett járvány. Magamtól annyit gondolok erről, hogy talán azért nem lett járvány, mert ennyi embert sikerült hamar beoltani…biztosat azóta sem tudni.

A BGS-t egyébként nem csak az influenza-oltás szövődményeként tartják számon: legelső leírása 1859-ben történt, és gyaníthatóan maga az influenza is okozhatja.

Az oltás második ellenérve az oltóanyagban megtalálható tartósítószer: a thimerosal, egy higanyt is tartalmazó szer. Az amerikai oltóanyagról találtam híreket: ezek szerint a nagyobb csomagolású oltóanyagban lehetnek, de a kicsi, személyes oltóanyag a thimerosal nélkül készül. Az ampullákban levő thierosal mennyisége elenyésző, a forgalomból történő kivonása is megelőző jelleggel történik.

A további ellenérvek is az oltás lehetséges mellékhatásaira vonatkoznak. Ezek fájdalom, vörösödés, duzzanat az oltás helyén, hányinger, vagy alacsony láz lehetnek. Ide tartozik, hogy akinek allergiája van a tojásra, az oltásra is lehet, mivel tyúktojást használnak az oltóanyag előállításához. Ilyen esetekben - az USA-ban – az orrprayt ajánlják. Kár, hogy épp ez a spray váltott ki nagy ellenállást, a benne levő élő vírus miatt.

Az utolsó érv az oltás ellen annak hatástalansága. A madár-influenza oltásról nincs anyag, csak a szezonális oltásokról. Azok hatékonysága évek hosszú sora alatt 70-80-%-os a 65 év alatti oltott lakosságnál. Az ennél idősebbeknél alacsonyabb, 30-70%-os.

Ha ezt az utolsó bekezdést megfordítom, elkezdhetem az oltást dicsérni. Mert ilyen hatékonysággal inkább hasznos, mint ártalmas.

Második érvem, hogy az összes ország egészségügyi hatóságai ajánlják az oltást.

A harmadik ez az interaktív térkép, amit valamelyik társunk tett fel a napokban – ha szól, egyből megnevezem.

Ezután a térkép után nem is lesz megdöbbentő az az anyag, amit egy Utah-beli portálon találtam. Nem állnak egyedül vele – a legtöbb országban már előkészítették a katasztrófa-terveket. De talán nem árt tudni, hogy ha az influenza nagyon elterjed, előbb-utóbb a kórházak vissza fogják utasítani a betegek egy részét. Az lesz a legfontosabb szempont, hogy olyan ember, akinek kicsi az esélye a gyógyulásra, ne foglalja az ágyat. Ezért a harmadik fázisban már visszautasítanak minden 85 év feletti beteget - míg az elsőben csak a 95 éven felülieket - , valamint az összes gyógyíthatatlan beteget, a végső stádiumban levő tüdő és máj-betegeket, az állandó felügyeletet igénylő dementiásokat, a komoly égési sérülteket, agysérülteket, agyvérzéssel kórházba szállítottakat, a kómásokat és vegetatív állapotba került betegeket. Ha. Majd. Ha.

Ennyi tudomány után ma elindultam az orvoshoz, hogy megkérdezzem a véleményét. Tavaly ugyanis, mikor életünk első influenza-oltását kértük, nagyon ellene volt, de kérésemre muszáj volt beadni. Hát most az ideológiai vitáig el sem jutottunk. Svájcban ugyanis még csak a szezonális influenza elleni védőoltás érkezett meg. A madárinfluenzás még nincs itt – de hiába is lenne, oltási terv van, amit az orvosok követni fognak. Nincs soronkivüliség. És van előttünk egy pár csoport még...

Hát, most lekerült a vállamról a felelősség. Hogy örülök-e neki? Mint egyébkor tenném?

Még nem tudom.