Milyen lehet hálapénzt zsebretenni?

A reggeli elmélkedéseimben az a jó, hogy sok új szempont tud eszembe jutni, számomra is váratlanul. Ilyenkor szoktam világraszóló felfedezéseket tenni különböző témákban. Beleélni magam más bőrébe, mindennapos gondokra valamilyen megoldást találni.

A reggeli elmélkedéseimben az a rossz, hogy akármilyen kristálytisztán is látszottak a megoldások és érzések a párnámon, mire felöltözök, a nagyrészét már el is felejtettem. Így a világ szegényebb marad egy poszttal. :)

Hát mai témám megmaradt. Az orvosokról van szól. Érdekel, mert a lányom már vagy három éve fixen orvos akar lenni. Érdekel, mert apum kilencedik hetét kezdi kórházban. És hát nemrég hálapénzt adtunk. Kapott az orvos, mert ránk szánt öt percet, és kapott az ápoló, mert láttam, hogy másképp nyúl apámhoz, mint a többi. Az ápolónak én adtam, az orvosnak a férjem. Mikor kérdeztem, minek kellett neki adni azért az öt percért, míg elmondta, amit gondolt - feltételezve, hogy amiről úgy ítélte, hogy ránk is tartozik -, a férjem azt mondta, hogy nem tudott kijönni anélkül, hogy adott volna valamit. Holott tudja, hogy az otthon élő rokonaink adják - nekünk direkt szóltak, hogy nem kell, el van intézve. De hát az ember nem tud kijönni egy orvosi szobából, ahova az orvos behívta, hogy nyugodtan beszélgethessenek. Cö.

A lányom ovosnak készül, de nem tudom őt elképzelni, ahogy zsebretesz pénzt, kétségbeesett emberek pénzét, azért, hogy csinálja a dolgát. Egyébként egyetlen svájci orvost sem tudok elképzelni...mások a szokások, alighanem megsérteném őket azzal, hogy a kezükbe nyomok akár egy borítékot, akár egy bankjegyet.

Pedig ezeknek az itteni orvosoknak sem megy nagyon jól. Az a kialakult gyakorlat, hogy a kezdő orvos nem keres valami sokat - évekkel az egyetem elvégzése után még az átlag alatt keresnek. Ezt tudják, akkor is, mikor az orvosi egyetemet választják. A továbbiakban a jövedelmük fejlődése attól függ, hogy maszekba mennek-e vagy maradnak kórházi orvosnak. Az egyik a tuti biztos, a másik a kockázatosabb. Ahogy az lenni szokott.

Aki a kórházban marad, a fizetését a kórháztól kapja. Nem szokás sírni, hogy kevés - nem szokás dicsekedni, hogy sok. Aki elmegy privát orvosnak, eleinte alighanem nyögi a befektetései kamatait. A betegtől kapja a fizetést, kizárólag számlára. Hetekkel a vizsgálat vagy kezelés után jön egy számla, amit fizetni kell. A számlán szereplő összeg nem az orvos kedvétől függ : bizonyos határokon belül választhat, tekintetbe véve a konkurrenciát és hogy mennyit akar dolgozni. Az egészségbiztosítók ugyanis ellenőrzés alatt tartják a "piacot" - nem lehet jogtalanul felszámolni valamit, ami nem indokolt, vagy az átlagtól jóval eltér.

Ilyen módon a pénztárca elő sem kerül, csak a biztosítási kártya. Ugyanez van a gyógyszertárban, készpénz-fizetés csak alig fordul elő. Most emlékeztetnék egy társunk posztjára, ahol megdöbbenve olvastam, hogy miket lehet elszámolni Magyarországon.

Hát igen. És megint a lányomra gondolok. Orvos akar lenni, pedig fogalma nincs a kereseti lehetőségekről. Azért akar orvos lenni, mert szeret másokon segíteni, mert a barátnője is orvos akar lenni, és mert a jó anyja azt mondja neki, hogy orvosként mindig lesz munkád. Ehhez kell jó szív, és gyomor és fenék.

És most hallom az orvosokat: igen, de kevés a fizetés. Nem vagyunk megfizetve, nagy a felelősség, sok a munka.

Mintha csak ők mondhatnák ezt. MIntha mind ilyen lenne - mert nem mindegyik ilyen ám!! Láttam már orvost pénzt visszautasítani, vagy legalább azt mondani, hogy majd a végén... Nincsenek megfizetve...ki van megfizetve ebben az országban? (A politikusok nem számítanak.)

Én amit a kórházban most láttam: az ápolók a leggyomorforgatóbb munkát végzik, ráadásul kemény fizikai munka betegeket emelgetni. Talán ők túl vannak fizetve? A laborosok? A röntgenesek? Az orvost csak addig láttam, míg elsétált az ágyak előtt. Biztos dolgozik is, csak én nem láttam.

Nyomja őket a felelősség? Na, nem mindegyiket nyomja. Mesélhetnénk itt sokan, órákat késő szülészekről, konziliumokra benéző főorvosokról...Különben meg, kössenek felelősségbiztosítást. Mint az építészek, például. Ahogy hallottam, egyrészt a kórház is köthet rájuk, másrészt, ki látott már orvost, akit felelősségre vontak?

Itt megint tennék egy kis privát kitérőt: apum bemegy egy vizsgálatra, saját lábán, a kórházba. Meghal. Újraélesztik. Lélegeztetik. Aztán elkap bent mindent, amit el lehet még egy kórházban kapni - hármat. A negyediket még nem értik - nem tudják az okát, addig én is hallgatok. Szóval, bemegy egy csóka, kilenc hete bent van, és nincs felelős? Nem is keres senki...

Egyszóval, igen érdekelne, hogy hozza az élet, hogy kisírt szemű hozzátartozóktől hetente borítékot kapni nem okoz lelkiismeretfurdalást...hogy arról már ne is beszéljek, hogy míg nyugaton igen komoly anyagi áldozatot kívánnak az orvosi tanulmányok, nálunk még mindig létezik az ingyenes nappali képzés - ami után a meg nem értett, alulfizetett orvos elegánsan külföldre távozik...a megyei kórházakban meg egyre több a romániai, arab, néger orvos. Akik egyébként sokkal kevésbé tűnnek mohónak, csak nagyon kevesen vannak. Orvoshiány van. Hogy miért??

Nem elég hálás ez a társadalom...