Svájcban nemrég egy rendőrt vertek össze és vették el a fegyverét, az életét csak annak köszönheti, hogy időben megtalálták. Keletről jött rablóbandák (örmények) garázdálkodnak a boltokban, amik megint nincsenek erre felkészülve. A polcról lopás szaporodik, és nem alapvető élelmiszerek, hanem drága italok, kozmetikumok tűnnek el. Sosem látott méreteket ölt a bűnözés : szaporodnak a gyilkosságok, az erőszakos, véres rablások, megjelent a prostitúció, és jelentem, első ízben olvasom, hogy megjöttek a magyar lányok… A lakásfoglalók szaporodnak, az ellenük eljáró rendőrök verekedni kénytelenek, a törvények mintha nem is léteznének, vagy nem vonatkoznának mindenkire.
És az emberek azon gondolkoznak, hogyan védhetnék meg magukat. Önvédelmi eszközöket áruló boltok nyílnak, szépen fogynak a mozgásérzékelős lámpák, biztonsági zárak, rácsok – de mindez nem elég.
A törvények nem védenek ! A törvények a bűnelkövetőket védik – néha úgy tűnik, csak őket. Így hát a polgár kénytelen valamit tenni. Önkéntesként beáll iskolásokat kísérni, diszkók után ittas fiatalokat hazafuvarozni, járőrözni, működik – és táblákon fennen hirdeti magát – az « Őrködő szomszéd » mozgalom.
Nálunk meg Gárdába tömörül a polgár, ha elege van. És hangoztatja, hogy neki ehhez joga van, mert félti a biztonságát, az övéit, félti az életét. Kár, hogy ehhez nemzeti gúnyát is magára húz, és fegyverhez nyúl, mert elveszti védelmi jellegét és erőszakos szervezetté válik. Militarizálódik.
Nem a rendőrséget segíti, mint a polgárőrök, hanem helyette kíván eljárni. Hiszen kordont bont maga is…ellenáll a kormánynak, ellenáll a rendőrnek, azoknak, akik hivatalból jogosultak eljárni mindannyiunk nevében.
Még emlékszem olyan időkre, mikor egy rendőrnek nem kellett tulakodnia. Azt az egyenruhát hordta, amelyik az országé volt, a mienk volt. Őt megütni azt jelentette, hogy köpni a törvényre, köpni mindannyiunkra, köpni az országra.
Most miért jelentene mást ?
Az érem másik oldala : meddig tart még, hogy az emberek kénytelenek legyenek szerveződni, hogy magukat védjék ? Mindannyian gárdisták leszünk ?
Azok leszünk. Ha nem azért, mert magunk húzzuk fel a ruhájukat, akkor azért, mert a magyarokat össze fogják mosni a Gárdával. Most még csak a szélsőséges nacionalisták teszik, főleg a határaink mentén. Nem szeretnék addig várni, míg egész Európa gárdistának tartja majd a magyarokat. És nem az jut eszükbe, hogy ez a nép védi magát, hanem hogy agresszív.
Én nem akarok Gárdista lenni. Nem akarok Gárdistákat látni, bármilyen szépen énekeljenek, bárhogy is dobogjon a szívem a dalaikon. A magyar rendőrségtől várom, hogy rendet tegyen, nem önjelölt szervezetektől. A törvényeinktől várom, hogy igazságot tegyenek és büntessenek, nem egy vagy két párttól, hogy utólag elszámoltassanak.
Rendet szeretnék, nem bosszút. Mert kard által vész, ki kardot ragad…
A képet innen kaptam és köszönöm.
Mindannyian gárdisták vagyunk
Vagy leszünk…Vagy leszünk…
Tegnap este látom a tévében, hogy egy fiát elvesztett apa 30 000 eurót kínál bárkinek, aki a gyilkos kézrekerítésében segít neki.
Ott vagyunk, ahol a part szakad. Az erőszak terjed, mindenhol, az iskolák alsó tagozataitól kezdve egészen az öreg, védtelen nyugdíjasokig, senki nincs biztonságban, hacsak saját maga nem tesz róla. Az általam ismert országok rendőrségei tehetetlennek bizonyulnak – még ott, ahol a rendőröket nagyobb tisztelet övezi, mint Magyarországon, még ott sincsenek felkészülve ekkora nagyságrendű és ilyen kegyetlen eseményekre.
Svájcban nemrég egy rendőrt vertek össze és vették el a fegyverét, az életét csak annak köszönheti, hogy időben megtalálták. Keletről jött rablóbandák (örmények) garázdálkodnak a boltokban, amik megint nincsenek erre felkészülve. A polcról lopás szaporodik, és nem alapvető élelmiszerek, hanem drága italok, kozmetikumok tűnnek el. Sosem látott méreteket ölt a bűnözés : szaporodnak a gyilkosságok, az erőszakos, véres rablások, megjelent a prostitúció, és jelentem, első ízben olvasom, hogy megjöttek a magyar lányok… A lakásfoglalók szaporodnak, az ellenük eljáró rendőrök verekedni kénytelenek, a törvények mintha nem is léteznének, vagy nem vonatkoznának mindenkire.
És az emberek azon gondolkoznak, hogyan védhetnék meg magukat. Önvédelmi eszközöket áruló boltok nyílnak, szépen fogynak a mozgásérzékelős lámpák, biztonsági zárak, rácsok – de mindez nem elég.
A törvények nem védenek ! A törvények a bűnelkövetőket védik – néha úgy tűnik, csak őket. Így hát a polgár kénytelen valamit tenni. Önkéntesként beáll iskolásokat kísérni, diszkók után ittas fiatalokat hazafuvarozni, járőrözni, működik – és táblákon fennen hirdeti magát – az « Őrködő szomszéd » mozgalom.
Nálunk meg Gárdába tömörül a polgár, ha elege van. És hangoztatja, hogy neki ehhez joga van, mert félti a biztonságát, az övéit, félti az életét. Kár, hogy ehhez nemzeti gúnyát is magára húz, és fegyverhez nyúl, mert elveszti védelmi jellegét és erőszakos szervezetté válik. Militarizálódik.
Nem a rendőrséget segíti, mint a polgárőrök, hanem helyette kíván eljárni. Hiszen kordont bont maga is…ellenáll a kormánynak, ellenáll a rendőrnek, azoknak, akik hivatalból jogosultak eljárni mindannyiunk nevében.
Még emlékszem olyan időkre, mikor egy rendőrnek nem kellett tulakodnia. Azt az egyenruhát hordta, amelyik az országé volt, a mienk volt. Őt megütni azt jelentette, hogy köpni a törvényre, köpni mindannyiunkra, köpni az országra.
Most miért jelentene mást ?
Az érem másik oldala : meddig tart még, hogy az emberek kénytelenek legyenek szerveződni, hogy magukat védjék ? Mindannyian gárdisták leszünk ?
Azok leszünk. Ha nem azért, mert magunk húzzuk fel a ruhájukat, akkor azért, mert a magyarokat össze fogják mosni a Gárdával. Most még csak a szélsőséges nacionalisták teszik, főleg a határaink mentén. Nem szeretnék addig várni, míg egész Európa gárdistának tartja majd a magyarokat. És nem az jut eszükbe, hogy ez a nép védi magát, hanem hogy agresszív.
Én nem akarok Gárdista lenni. Nem akarok Gárdistákat látni, bármilyen szépen énekeljenek, bárhogy is dobogjon a szívem a dalaikon. A magyar rendőrségtől várom, hogy rendet tegyen, nem önjelölt szervezetektől. A törvényeinktől várom, hogy igazságot tegyenek és büntessenek, nem egy vagy két párttól, hogy utólag elszámoltassanak.
Rendet szeretnék, nem bosszút. Mert kard által vész, ki kardot ragad…
A képet innen kaptam és köszönöm.
Svájcban nemrég egy rendőrt vertek össze és vették el a fegyverét, az életét csak annak köszönheti, hogy időben megtalálták. Keletről jött rablóbandák (örmények) garázdálkodnak a boltokban, amik megint nincsenek erre felkészülve. A polcról lopás szaporodik, és nem alapvető élelmiszerek, hanem drága italok, kozmetikumok tűnnek el. Sosem látott méreteket ölt a bűnözés : szaporodnak a gyilkosságok, az erőszakos, véres rablások, megjelent a prostitúció, és jelentem, első ízben olvasom, hogy megjöttek a magyar lányok… A lakásfoglalók szaporodnak, az ellenük eljáró rendőrök verekedni kénytelenek, a törvények mintha nem is léteznének, vagy nem vonatkoznának mindenkire.
És az emberek azon gondolkoznak, hogyan védhetnék meg magukat. Önvédelmi eszközöket áruló boltok nyílnak, szépen fogynak a mozgásérzékelős lámpák, biztonsági zárak, rácsok – de mindez nem elég.
A törvények nem védenek ! A törvények a bűnelkövetőket védik – néha úgy tűnik, csak őket. Így hát a polgár kénytelen valamit tenni. Önkéntesként beáll iskolásokat kísérni, diszkók után ittas fiatalokat hazafuvarozni, járőrözni, működik – és táblákon fennen hirdeti magát – az « Őrködő szomszéd » mozgalom.
Nálunk meg Gárdába tömörül a polgár, ha elege van. És hangoztatja, hogy neki ehhez joga van, mert félti a biztonságát, az övéit, félti az életét. Kár, hogy ehhez nemzeti gúnyát is magára húz, és fegyverhez nyúl, mert elveszti védelmi jellegét és erőszakos szervezetté válik. Militarizálódik.
Nem a rendőrséget segíti, mint a polgárőrök, hanem helyette kíván eljárni. Hiszen kordont bont maga is…ellenáll a kormánynak, ellenáll a rendőrnek, azoknak, akik hivatalból jogosultak eljárni mindannyiunk nevében.
Még emlékszem olyan időkre, mikor egy rendőrnek nem kellett tulakodnia. Azt az egyenruhát hordta, amelyik az országé volt, a mienk volt. Őt megütni azt jelentette, hogy köpni a törvényre, köpni mindannyiunkra, köpni az országra.
Most miért jelentene mást ?
Az érem másik oldala : meddig tart még, hogy az emberek kénytelenek legyenek szerveződni, hogy magukat védjék ? Mindannyian gárdisták leszünk ?
Azok leszünk. Ha nem azért, mert magunk húzzuk fel a ruhájukat, akkor azért, mert a magyarokat össze fogják mosni a Gárdával. Most még csak a szélsőséges nacionalisták teszik, főleg a határaink mentén. Nem szeretnék addig várni, míg egész Európa gárdistának tartja majd a magyarokat. És nem az jut eszükbe, hogy ez a nép védi magát, hanem hogy agresszív.
Én nem akarok Gárdista lenni. Nem akarok Gárdistákat látni, bármilyen szépen énekeljenek, bárhogy is dobogjon a szívem a dalaikon. A magyar rendőrségtől várom, hogy rendet tegyen, nem önjelölt szervezetektől. A törvényeinktől várom, hogy igazságot tegyenek és büntessenek, nem egy vagy két párttól, hogy utólag elszámoltassanak.
Rendet szeretnék, nem bosszút. Mert kard által vész, ki kardot ragad…
A képet innen kaptam és köszönöm.
