Azt is bevallom, hogy olyan kutyát sem akarnék, mint S-nak van. Ronda, buta és szájhibás. Persze, menhelyről. A múlt évtől, ha valaki Svájcban kutyát akar tartani, kötelezően részt kell venni egy gazdakiképzőn - S-nek nem kellett, mert már volt kutyája -, viszont a kutyának is részt kell venni egy engedelmességi tanfolyamon. Jogos. Hogy el ne kapkodják, az első három alkalommal csak a kutyákat szokatták össze, a gazdák pedig békésen álldogáltak a csöpörgő esőben. Persze, egy angolnak ez nem jelent többet, mint esőben ácsorogni...talán unalmas, de semmiképp nem zavaró.
Az angoloknak nem csak a kutyájuk, kocsijuk, de egyéb bajaik is vannak, momentán, csak meg kell nézni az ő államadósságukat, az ő parlamentjüket. Mi még nem tudtuk magunkat olyan mélyre ásni, mint ők, de azért sokkal rosszabbul érezzük magunkat. Muszájos?
Marxnak nagy tisztelője lennék, ha ő el tudta fogadni, hogy a lét határozza meg a tudatot, nekem is el kellene fogadni, és eddig így is volt. Mostanra azonban kétségeim támadtak.
Ha egy angolnak - épp ő böki ki a szememet, de lehetne más példát is hozni - "jó" a kocsija, bármilyen is legyen, "jó" a kutyája, bármilyen, "jó" a kormánya és a királyi családja - akkor mi a túróért nem tudok én elégedettebb lenni?
Azt akarom, hogy a tudatom határozza meg a létemet. Hogy nekem is jó legyen minden, csak azért, mert az enyém. Az enyém, ergo jó.
Mivel a tudatomra sokkal könnyebben hatással tudok lenni, mint a létemre, innentől kijelentem és fennen hirdetem, hogy a tudatom meghatározza a jólétemet. Jól vagyok és kész. Bizonyíték, hogy jobban vagyok, mint egy angol.
Mindezt nektek is kívánom. :)
