Az egyik feltűnő dolog, ami az ember szemét megüti nyugaton, az az a nagy számú öreg férfi és nő, akiket az utcán, parkokban, sportpályákon látni sportolás közben. És ahányszor látom őket, annyiszor jutnak eszembe az én kis öregeim otthon.
Magyarországon az idős emberek alig mozognak és sokkal rosszabb állapotban van az egészségük, mint nyugati társaiké. Ennek több okát is látom.
Az egyik mindjárt az egészségügy. Mivel ingyenes - most ne tessék jönni a hálapénzzel -, az arra rászoruló vagy aki magát rászorulónak hiszi, bármikor orvoshoz jut, vagy kórházba kerül. Ezzel ellentétben egy nyugaton nevelkedett ember csak akkor fordul orvoshoz, ha már nagyon muszáj. Mondok példákat: 4-5 napos nem múló lázzal, egy-két hetes fájdalommal, több hetes hasmenéssel, több hetes köhögéssel. Akkor is csak a körzeti orvoshoz megy és majd az dönti el, hogy szükség van-e szakorvosra. Minden orvosi vizsgálat pénzbe kerül, és nem kevésbe.
Talán épp ezért, létezik a "capital santé" kifejezés. A egészség és a tőke szavak vannak benne, és arra utal, hogy születésünkkor kaptunk valamit, amivel gazdálkodhatunk jól vagy rosszul. Aki ismeri ezt a kifejezést, az nem is nagyon teheti meg, hogy ne törődjön az egészségével: egyrészt, mert pénzbe kerül, másrészt, mert fáj, ha az elvész.
Hányszor legyintünk egy vágásra? Pedig egész életünkre ott marad. Hányszor gondolunk saját egészségünkre, miközben mérgelődünk, mással veszekszünk? Mikor megszakadunk bútorcipelés, kertásás, falazás, téglahordás, szatyorcipelés közben? Sokszor csak azért, hogy pénzt spóroljunk. Mert az egészség még ingyen van.
De tényleg ingyen van-e? Hiszen a munkából kiesett idő számít, a betegségben eltöltött idő haszontalan az országnak is, a személynek is. Morgunk, hogy sok a rokkant-nyugdíjas, de míg egészségesek vagyunk, mennyit gondolunk arra, hogyan őrizzük meg a saját vagy a családunk egészségét?
A másik nagy különbség a mentalitásban van. Két éve végigfutottam Horton. Hárman állítottak meg beszélni közben, a kutyákat nem is számoltam. Mindenkinek volt egy jó tanácsa, de mind arról szólt, hogy minek futok valami más helyett. Nagy az ellenállás. :) Hány kisöreget látunk biciklizni, nem a boltba, hanem az egészségéért, sport gyanánt? Hány öreget látunk konditeremben? Pedig nyugaton a rehabilitáció fontos része a konditerem. Nálunk ha valakinek protézist ültetnek be, megtiltják, hogy utána mozogjon? Mert nyugaton épp, hogy előírják neki a mozgást. Az az egészségbiztosító, amelyik hajlandó megtéríteni a konditerem éves díját, vagy annak egy nagy részét, nyilván lát benne anyagi hasznot a saját számára - és az ott egészségét ápoló ember is megtalálja a számítását.
Meg kellene változtatnunk a gondolkozásunkat...Megteremteni a saját capital santénkat, úgy gondolni az egészségünkre, mint amit el lehet herdálni, meg lehet őrizni, vagy lassanként gyarapítani.
Az a helyzet, hogy nem vigyázunk magunkra. A helytelen étkezés, a sok munka, a stressz, a káros szenvedélyek - mind mind kompenzálhatóak lennének egyedül a testmozgással.
Hát mire várunk?
