és ami eszembe jut róla.
és ami eszembe jut róla.
Már ittam két pohárral, így most hihetetlen mélységű magánügyeket osztok meg. Pár óra múlva ünnepelhetjük férjemmel megismerkedésünk ELSŐ húsz évét. Pontosabban nem tudom, mert akkor is ittunk.
Ez már a hét elején eszembe jutott és sürgősen valami méltó ajándék vásárlásán kezdtem gondolkozni - sikertelenül. Beavattam a férjem is, látta, hogy fő a fejem, hát muszáj volt, ilyenkor nem lehet elintézni azzal, hogy "csak úgy gondolkodom". Nem azért, mert csak úgy nem szoktam, hanem mert akkor csavargatom a hajam, most meg nem csavargattam. Nem volt mit - a fiamat kértem, hogy vágjon már bele, más nem vállalta, fodrászhoz itt elvből nem megyek. A kisebbik bátran belevágott, igaza van, nem az ő haja, és hát ferde lett. Másodjára meg máshogy lett ferde, így most elég rövid a hajam, de nem baj, mert jól áll, csak csavargatni nehezebb. Csak azért mesélem, mert ezért buktam le.
Több javaslata egy férfinek sem lehet, mint egy tanácstalan nőnek, hát az lett a vége, hogy ma reggel elsétáltunk a boltba, hogy vegyünk egy csokor virágot. Ünnepileg, évfordulóilag. (Miatt, akinek jobban tetszik. Nem végett. )
És akkor...találtunk egy majdnem üres cipőboltot, ami nagyon jó, mert a nagyon tele cipőbolt az nem jó. Ugye, nem kell ezt magyarázni?
És eszembe jutott, hogy a drága férjtársnak nincs rendes papucsa. Van neki, csak már majdnem tíz éves. Hát addig nyeszegtettem, míg talált(am) egyet. Ugyan fekete, nem barna-zöld, mint a régi, de olyan márka, olyan talp, sőt, ütődésgátlóval, az eljövendő tíz évre éppen jó. És bőr, mert anélkül sehova. Igen, annyiért. Annyiba kerül egy papucs. Aki a tízéves papucsát is ajándékba kapta (jó, a saját pénzéből), az ne akarja megmondani, mennyibe van egy papucs mai napság.
Azért az ünnep azért ünnep, hogy nekem is legyen papucsom. Lett. Csodapapucs, sokkolásgátlóval (shock absorbing), úgyhogy jövőre mi már nem leszünk semmin megütközve, és LAKK-papucs. Utoljára gyerekkoromban volt lakkcipőm, de a nosztalgia jöhet ezerrel, bánja kánya.
Kedves olvasók, itthon eltűnődtem. Nőileg. Mi volt előbb? Olyan férjet kell választani, aki húsz év alatt két papucsot használ el? Mert akkor arra az időre elég neki egy feleség? Vagy akinek elég egy feleség, annak elég két papucs? Van-e összefüggés a két dolog közt?
Tessék a papucsot és a férjet más szempontból is szemügyre venni. Mi köze a kettőnek egymáshoz?? Vagy a papucsot és a gyereket. Az én fejem valamikor régen még került kapcsolatba papuccsal. Most, mire ütéselnyelő került bele (miért is??), addigra már rég nem lehet vele gyereket nevelni. Fejlődünk...
Hát ez jutott nekem eszembe ma egy (két) pár papucsról.
És hát kívánok mindenkinek, aki akarja maga is, egy férjet(feleséget), no meg mindenképpen hozzá egy papucsot. Rögtön az új évre, holnapra. Akinek valamelyik (papucs vagy pár) már megvan, annak kivánom a másikat (papucs vagy pár).
És emelem poharam... az egészségetekre. Azt is most rögtön. :)
