Idézet Littlétől: "A kapitalizmus fo elonye hogy a sikert es riziko vallalast jutalmazza. Ez evolucios alapon is sikeres strategia."

Idézet Littlétől: "A kapitalizmus fo elonye hogy a sikert es riziko vallalast jutalmazza. Ez evolucios alapon is sikeres strategia."

A következő kísérlet a Nancy egyetem biológiai karán játszódik 1994-ben, Didier Desor professzor vezetésével.

" class="mceItem mce-blossom-special mce-blossom-object" src="http://img.youtube.com/vi/qSExUj_D7mo?version=3/0.jpg">

Akinek nincs ideje végignézni, röviden elmondom, mi történik.

Hat patkányt tesznek egy tartályba, ahonnan az állatok csak úgy tudnak élelemhez jutni, ha átmennek egy alagúton, ami vízbe merül, megtalálják a krokettet és visszahozzák a vízen át, hogy szárazföldön megehessék.

Minden patkány nagyon jól tájékozódik, soha nem felejtik a helyet, ahol már jártak, és minden patkány tud úszni - tehát minden állatnak megvan a lehetősége, hogy élelemhez jusson. Mégis: hat patkányból csak három megy át a vízen, a másik három úgy eszik, hogy elveszik az úszóktól, amit azok már áthoztak. A három úszóból egy tudja megvédeni a sajátját. Számtalanszor megismételve, a 3-3 arány stabilizálódik, és a szerepek nem változnak többet, akárhány csoporttal megismételve sem. Három lop, három úszik, és csak egy az autonóm, aki meg is tudja magának őrizni munkája gyümölcsét.

Ha a csoportokat újra átszervezik, és minden csoportban csak úszókat és csak tolvajokat tesznek, akkor a régi úszó-csoport tagjaiból három megint elindul, de három már lopni fog.

A tolvaj-csoportból majd kétórás hezitálás után indul vízbe az első patkány - és a dolgozók, élősködők aránya megint 3-3-ra áll be.

Ebből látszik, hogy egy patkány által játszott szerep nem állandó, hanem függ a csoportbeli többi állat viselkedésétől is, azaz a szociális környezettől.

A következő kísérlet az ún. Skinner-dobozban játszódik. Egy tartályban az egyik falon van egy pedál, amit ha a patkány megnyom, a szemközti falnál ételhez jut. Hat patkány, hat Skinner-dobozban kezd, mindegyik tökéletesen tudja használni a dobozt és etetni magát. A tartály két szemközti falát elkezdik távolítani egymástól a kutatók, már öt másodperc kell, hogy egy patkány a pedáltól az etetőig jusson. Akkor mind a hat patkányt belehelyezik egyetlen dobozba. Bizonyos egyedek pillanatok alatt rájönnek, hogy az etető közelében maradva a krokett munka nélkül is a "szájukba esik". A dolgozóknak viszont kevés jut, mert mire átérnek a doboz másik oldalára, ritkán marad valami.

Az ehhez a dobozhoz szokott patkányokat a medencés kísérletbe helyezve kiderül, hogy nem lehet előre megmondani, melyik patkány milyen szerepet kap, a dolgozóból nem szükségszerűen lesz úszó. Az új szerepe attól függ, hogy kik veszik éppen körül, hogy ki lesz az, aki a legéhesebb és leghamarabb elindul az ételért, hogy el meri-e venni a másiktól a krokettet. Az első pillanatok a döntőek. Amelyik úszik, egyre ügyesebben úszik, és amelyik lop, egyre bátrabban lop. Így fejlődnek a patkányok képességei.

A kutatókat ezen a ponton kezdte érdekelni, hogy mi történik az embereknél, egy iskolában. Egy gyerekcsoportban is természetesen megjelennek a vezetők, akik szívesen ragadják magukhoz a szót, szívesen magyaráznak a többieknek. Sem a sportban, sem a matematikában vagy a munkában nem találjuk ugyanazokat a kompetenciákat a gyerekeknél. Azok, akik a szünetben a hangadók, nem feltétlen azonosak az osztályterem sztárjaival. Ezért a tanárok feladata árnyalni a tevékenységeket, feladatokat osztani, hogy a gyerekek kompetenciája, gyakorlata minden téren nőjön. Azaz, szükség van szabályozásra.