Lukácsy András egyik könyvéből, Kálnoky László XIX Henrik halandzsa-magyar fordítása:


style="text-align: justify;">

Felség a franc föld künyső parlatán

Elült a hadvasaj zadorlata.

Bék ül hevély-csornáló Mars helyén:

……………….

A franc király, ki – tudjuk - fő gyimót,


s hétért kitesz, még morcolánkodik,


Richárdot fölcihellve ellened,


enhorjodat....


Csitándiságomat csotválja még


e porhonya, ez a pöhös nyagóc!


S Richárd, a nyekre? Hát ő? Mondsza csak!


Cáp cselkesiddel sunnyog és butog 


a Vérgonyasztón…

A Vérgonyasztón? Ó, süh! Pém! Piha!


Szotykon vatyorgó páhás veckelem!


Süly rá, ki vity-váty cselkesek közin


enhorja ellen ily pórén pocáz!


Csorhózzék szik töpörré jonha, vetyke,


folyánk cihó duzzon rút harpocsán!


Ó, habkaságos, pátyos-szép nyoszolma,


hol monhóm szörnyt csüvöllött, süly reád!


Süly rátok, hónál hóbb duzos gemellők, 


miknek nedén a ded földemhedett!!


Mert nincs ponyább, nincs csetvesebb, riháltabb, 


még torzs pöhöndiek között se, mint

e csép, ki szétmandagolá a hont!