Ki kit tart el

Már Magyarországon is van asszonytartás, de kicsit más az alapja, gondolom, már nem sokáig, mint errefelé. Most, hogy Irám válik, van "szerencsém" közelről is betekintést nyerni ebbe a nagyszerűségbe.

Bevezetésképp a szituációba: tizenöt éve Ira egyik rokona kapott itt állást, és mivel kerestek még egy mérnököt, hát Ira férjét javasolták. Addig mindketten Moszkvában dolgoztak, ugyanazon a Repüléstechnikai Főiskolán vagy min végeztek. Amikor kijöttek, még csak egy gyerek volt, ide született a második. A férj dolgozott, Ira meg otthon maradt a gyerekekkel. A bölcsi, ovi ugyanis drága, 600-1200 frank, neki meg úgysem volt állása. Aztán meg a gyerekeket tanítani kellett oroszul is, hátha visszamennek, meg hordani iskolába, ilyen-olyan órára, meg otthon lenni velük, mert itt sokkal több az iskola-szünet is. A férjét néha hónapokig nem is látta, gyakori volt, hogy egy hét együttlét után további heteket már nem volt itthon.

A gyerekek felnőttek, de Irának még mindig nincs munkája. Az eredeti diplomája már nem ér semmit, azóta nem tanult itt semmit. (Én tanultam, mégse találok munkát.) A férjével elhidegültek, szerető mindkét oldalon, a férjé annyira köztudomású, hogy át is helyezték, mert álszent módon az oké, hogy hónapokat külföldön töltsön, de csalni az asszonyt az ciki. Odáig jutottak, hogy most válnak.

Ira beadta a válópert, ügyvédet keresett. Az ügyvéd a férj fizetésének 75%-át (!) kérte az első levelében. Amitől is férj agya totál elborult. Az nem volt részletezve a levélben, hogy azért kérik a törvényes maximumot, hogy lehessen alkudozni belőle, úgyhogy ő készpénznek vette, és most lépéseket tett. Elkezdte Moszkvában is a válópert. Ott persze nincs olyan összegű asszonytartás - még - mint Nyugaton, hiszen errefelé megszokottabb, hogy egy nő tartsa el magát. Már ha lenne munka, persze.

Újabb fejlemény az ügyben, hogy érinti a férj nyugdíjmegtakarítását is a megosztás. Annyira, hogy abból válás esetén még a nagyobb rész is megilleti néha az asszonyt. A baj az, hogy a nyugdíj-biztosító éppen közölte Irámmal, hogy tekintet nélkül az itt elkezdett válóperre, ha a moszkvai hamarabb végződik, ők azt is elfogadják, és akkor férjuram viheti az egészet, mert kivehető a teljes összeg ingatlanvételre. AKkor persze a szolgáltatások megszűnnek, de mivel ez a második pillér, az ügy végigvihető. Nagy összegről van szó.

Nekünk véleményünk nincs a dologról, keleten felnőve megszoktuk, hogy a nők dolgoznak, és saját nyugdíjuk van. Azt is megértjük, hogy a férj nincs elragadtatva, hogy fizetése minimum felét innentől egy általa gyűlölt nőre vonják le - és két gyerekére, de oda már nem sokáig. Hogy el kell tartson valakit, akit utál, és aki már 15 éve nem dolgozik, sőt, ezután sem lesz kénytelen, mert szépen ellesz az ő fizetésének felével, ha nem többel.

De Irát is megértjük, aki otthagyta akkor az állását, otthon maradt a férj karrierje és az itteni viszonyok miatt. Aztán munka nélkül maradt. Nincs ő egyedül, én is munka nélkül vagyok, és az itteni külföldiek nagy része, valamint a svájci nők egy része.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, ezt csak egy ideje látjuk, hogy ez a fajta bírósági gyakorlat nem a férjek tönkretételén alapszik, hanem egyszerűen azon az elven, hogy az állam gondoskodik arról, hogy Ira, és a többi elvált nő, gyerek ne az ő gondja legyen, hanem valamelyik kereső családtag, jelen esetben a férj nyakába szakadjon.

Hogy ez a válás hogy végződik, még nem tudni. Hogy Magyarországon mikor lesz ez gyakorlat, megint nem tudom, de ahogy egyre kevesebb a munkahely, rövidebb a gyes, a nőknek majd nálunk is komolyan el kell gondolkozni az otthonmaradáson, annak összes előnyével és hátrányával. A férfiaknak meg százszor is megnézni, kit vesznek el és hogy akarnak-e gyereket vállalni.

Bocs a rossz hírért...