Nefelejcs blogja

Jó tett helyébe jót várj

Jó tett helyébe jót várj

Szólj rám!!

2009. augusztus 07. - Vörös Nefelejcs

Most nem azért írom, hogy el ne felejtsem...Most már nem bírom.

Most már nagyon kemény, már arra ébredek, hogy megint gyűlölködöm, hogy megoldásokat keresek, hogy képzeletben bosszúért lihegek, és nem győzöm mondani, hogy csak azt kívánom neki, amit ő nekem, mert tudom, hogy legszívesebben megölne. 

Én apuci kislánya vagyok... Legalábbis annak indultam, ültem a nyakában, fogócskáztm vele a Népkertben. Mindenhova magával vitt, a próbákra, a fellépésekre, voltam vele tanfelügyelni, haknizni és élveztem, hoy mindenki szereti, mert ebből a szeretetből nekem is jutott.

Mikor elment, egyedül maradtam. Apuci kislánya nem volt kislánya anyucinak... Hónapokat kellett várni, hogy lássam, és éjszaka sírtam a sötétben, hogy mi lesz, ha megőszül, mire hazajöhet, de a telefonba azt mondtam, hogy nem akarom, hogy a szünetre hazajöjjön, arra az egy hétre, mert hosszú az út - és mert tudtam, hogy neki könnyebb így, mert tudtam, hogy ezt akarta hallani.

Mikor biztos lett, hogy nem jön haza, sőt elválik anyutól, a gyerekszobába zárkóztunk a tesómmal, az egyik ajtón anyánk, a másikon apu kopogott. Senkit nem engedtünk be, de - én hülye - azt mondtam apámnak, hogy menjen csak, egy élete van, legyen boldog. Anyám sosem bocsátotta meg nekem. 

A szerelem beteljesületlen maradt, és apámnak be kellett érnie egy nagyon "attraktív" nővel, akitől az egész város óvta volna. Persze, nekem beszélte el mindenki, hogy "ki is ez a nő", hogy miért ítélte a bíróság az egy szem fiát a férjnek, és hogy mi történt a korábbi három férjével és a szeretőivel.

Kamaszlány voltam. Nem kell bemutatni, féltékeny kamaszlányt képzeljetek. Véres harcok következtek, a szó szoros értelmében. Undorító volt. Ez a szakasz eltartott vagy 10 évig, mire beláttam, hogy apám közben tönkremegy. És mivel mindennek én voltam az oka a nő szerint, feladtam mindent. Bólintottam mindenre, és - lám csak - én lettem a nő legfőbb barátja, nekem szidta apámat, nekem panaszkodott rá, és én voltam, aki ŐT vigasztalta, apám meg örült, hogy milyen jól megértjük egymást. Hát mi igazán jól megértettük egymást... Csak szegény apámnak nem lett jobb. Egyre többet ivott. Ezért egyre többet szidták. Mire még többet ivott, ezért még jobban megutálták, persze ezt józanon kibírni nem lehetett.

Feladtam egy hirdetést, apám nevében. "Rendszeresen söröző, de nem részeges..." A vagyonáról szót sem ejtettem, de így is kaptam három levelet - ezúton is elnézést kérek a levélíróktól. De apámat ez sem győzte meg, hogy nem maradna egyedül. Maradt a mostohám.

A múlt héten innen kellett elintéznem, hogy apám kórházba kerüljön, mert a nő nem ért rá, a nyaralóban, amit a saját nevére íratott, vendégül látta a fiát, unokáját. Apám fele pénze az ő nevére került, azóta nem érdekes, mi van szegény öreggel. Étele nincs, szinte csak iszik. Mikor Georgia kenyeret sütött az édesapjának, azt hittem, megszakad a szívem - nekem miért nem jutott eszembe? Nem tudom, mit eszik, nem tudom, mikor beteg, mikor elesett, busszal ment be Egerbe a kórházba, mert ez a nő nem vitte be, aki a kocsiját használja, és aki elzavarja, mikor útban van, és már csak a pénzét költi, de nem gondol arra sem, hogy a telefon végén a húgom ott lett volna, hogy kiszaladjon szegény öreg emberért. A gyereknek ordítani kél kedve...

Aki valaha egy város büszkesége volt, akit évekig kerestek rajtam és visszavártak. Szegény jó apám, aki csak ül csendesen és elissza a maradék eszét, teszi tönkre magát. Nincs már semmi öröme, csak az úszás. Tán anélkül már nem élne, és mehetne szentként tisztelt és szeretett anyja után.

És azon rettegek, hogy az a bizonyos nyelőcső vérzés nehogy a gyerekeim szeme láttára érje utol. De azon is, hogy ne akkor, mikor nem vagyok otthon. És bánná fene az összes pénzt, amit az átkoznivaló felesége elvesz, ha azért lenne benne annyi becsület, hogy azért a pénzért ránézne apámra. És szeretném, ha már vége lenne. És azt is szeretném, ha még sokáig lenne apám. Itt, a földön, nem a temetőben.

Most már értitek, miért adnám oda a materializmusomat egy jó kis istenhitért? Ha tudnám, hogy az anyja ott várja? Mert apám csak a menyországba kerülhetne...

Az én apám soha nem bántott senkit. Miért bántják az én apámat??? És hogy lehet ezt kibírni?

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://vorosnefelejcs.blog.hu/api/trackback/id/tr28289246

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

15138 2009.08.07. 10:34:51

Féltem tőle, hogy senki nem tudja. :(

11815 2009.08.07. 11:01:49

Uh. Ugyan, miért szólnék rád?

12910 2009.08.07. 11:02:10

Nefi, nem lehet kibírni. Megoldást kell találnod rá, neked és a testvérednek.

12564 2009.08.07. 11:12:35

Csak aki átéli, az tudhatja. Nagyon szépen írtad.

11213 2009.08.07. 11:16:47

jaj, nefelejcs... :( nincs menyország, nincs pokol - de van ott túl egy hely, ahonnan majd visszajövünk újra, új életért, új tanulnivalókért... ami itt fáj, az onnan nézve szükségszerű és fontos tanulnivaló - ez nem vígasz, tudom, mégis... senkit nem lehet megváltani a sorsától és az útjától ha nem az emberre gondolsz, hanem a lélekre, talán érted az ember itt nyög és fáj, a lélek valamiért ezt az utat választotta erre az életre... tudod, hogy lehet kibírni? ha így is szereted, ezzel együtt, és átöleled, amikor kell, így, hogy olyan, amilyen, és az történik vele, ami - most olyat mondok, ami rohadt nehéz: ne csak az embert szeresd, a sorsát is, amit választott... ölelés

14055 2009.08.07. 11:29:44

Atyát hivtál elesten, embert, ha nincsen isten. Galamb ment.

11812 2009.08.07. 11:32:55

Szerintem a legfontosabb az ölelés, és hogy tudja, bármikor mellette teremsz, ha kell...., és mész akkor is, ha nem hív

13005 2009.08.07. 11:36:50

Nagyon szépen leirtad Nefelejcs és amit tenni lehet édesapàdért azt megtetted, mert szereted öt! Ugye érzi ezt ö is?Nem segitene egy igazàn jo korhàz, ahol meggyogyulhatna? Veled érzek és mélyen megindit az érzékenységed! Ölellek!

15138 2009.08.07. 11:42:16

Babett, :) Yankari, az a nehéz, hogy ő nem akarja, amit mi tudunk ajánlani. Nem akar cirkuszt. Apum olyan, hogy a mentőnek is szólt már, hogy ne keltsen feltűnést... Janó, aki átéli, igen. Natinha, valahogy azt már el tudtam hinni, hogy a gyerek vendég a háznál. Most azt kell belátni, hogy a szülőért még annyit sem tehetsz. De adósa vagyok!! Zsuzsa, kösz... Kalimpa, azt tudja. Már nem is igényli, azt hiszem. Néha. Nem tudok semmit. Georgia, megszűnt az elvonó. A pszichiátriára viszik az alkoholistákat, ott már volt egyszer, azt mondja, az a pokol. Én szeretném, ő nem. Van az a vicc, aminek az a poénja, hogy "Doktor, de én nem sokáig akarok élni, hanem cigarettázni és inni..." Irigyellek kicsit, tudod, a kenyérért, szörpért, lekvárért. Nem a sárga irigységgel...nem úgy...de irigyellek.

12214 2009.08.07. 11:48:33

Nem tudnád magadhoz venni? És rábeszélni, hogy írjon végrendeletet, nehogy az asszony elvegye az egész örökséget?

15138 2009.08.07. 11:55:00

Nem akar jönni. A végrendeletről meg nem akar hallani. Én már azon gondolkozom, hogy a nővel kötök valami egyezséget, hogy nem támadom meg - meg persze ki akar mindenből forgatni - jogi úton apám halála után, hanem lemondok az örökségről, a tesóm is, ha rendesen néz utána... Csak nem tudom, hgoy ez járható-e vagy belemegy-e, mert neki így is jó.

12696 2009.08.07. 11:59:39

Kutyaszorító.

15138 2009.08.07. 12:10:52

Kava. Köszönöm.

20785 2009.08.07. 12:13:15

Ne haragudj, de azt kell írnom, van menny, és van pokol. Az ember a saját tetteiért felelős, és ezzel nehéz szembenézni Ha már mindent elszúrt valaki még mindig van bűnbocsánat, de az elveszett éveket nem adja vissza. Csak a jövő változhat még. . Nem élhetjük mások életét, még ha szeretnénk is segíteni. A szülők felé pedig addig köteles az ember, amíg élnek, él. Nekem is nagyon zűrös volt a családom, megértelek. A nő szerintem nem fog egyezséget kötni, vagy ha megteszi nem tartja be, abból, amit leírtál ez jön le. Apádat kellene mozdítani, de ebben a korban nagyon nehéz.

11815 2009.08.07. 12:22:51

Egy hete voltam családállításon. http://csaladfelallitas.lap.hu/ Nagyon érdekes volt, de most nem erről szeretnék írni. A lánynak, aki gondját "állítottuk", azt kellett mondania a szüleinek: "A gondotok nem rám tartozik. Csak annyit tudok segíteni, amennyit gyereketekként segíthetek. A saját életemet élem..." Biztos vagyok benne, hogy megpróbáltál mindent. De az az ő élete. Az övé. Bárhogy fáj, ő tette ilyenné.

13066 2009.08.07. 12:28:27

Jaj Nefi ez nagyon nehéz, és veled érzek, hiába mondasz le bármiről ez a nő semmivel sem fog többet törődni az apuddal, csak megkönnyíted neki a helyzetét. A kórházzal kapcsolatban pedig megértem, hiszen nincs külön kórtermük a nem pszichiátriai betegeknek, Ő csak nyugalmat szeretne maga körül, de ezt Te is tudod.

13003 2009.08.07. 12:43:52

Mit mondott Jézus? ....."és legyen a te hited szerint"....

12564 2009.08.07. 12:45:08

14. sos7 Én azt mondom, hogy van menny és van pokol, és az, maga a földi élet. Igazad van, mindenki felelős a sorsáért, és a szülőkről való gondoskodás kötelesség. De ez, ma már nem mindig lehetséges, amikor életerős, munkaképes emberek még magukról sem tudnak gondoskodni. Az természetes, hogy lelkifurdalást érzünk, hogy nem tettünk meg mindent, amit megtehettünk volna, de a miatt semmiképp nem kell szégyenkeznünk, hogy nem tudunk beleszólni az életükbe, amikor még tehetnék valamit a későbbi tragédiák elkerülésére. De ezzel így van a szülő is. Hiába látja, a gyereke hogyan rontja el az életét, nem sokat tehet azon kívül, hogy megpróbálja lebeszélni a helytelen döntésről, vagy segít neki, ha már bekövetkezett a baj. Ez az igazi pokol, látni a szeretteink hibás döntéseit, és megélni velük a következményeket.

15138 2009.08.07. 13:01:19

De jó barátok közt lenni...:) Sos7, alig várta, hogy hazamehesen nyugdíjasként Magyarországra. Csak aztán hirtelen üres lett az élete, nem tud mit kezdeni magával, pluszban a felesége nem egy ajándék...mindenkivel megeshet. Babett, pont ezt mondta nekem évekkel ezelőtt a hapciáter: mondjam neki, hogy nem tetszik, de ne veszekedjek én is vele. Az ő élete. Én nem is bántom az ital miatt, néha felhozom az elvonót, mikor nagyon szenved és fogadkozik, hogy soha többet nem iszik, főleg azon mesterkedek, hogy élvezze, ami még maradt neki. Kihoztam ide vendégségbe, ráhagytam, hogy igyon, és még így is szégyelli. Azt nem értem, hogy minek iszik, aki szégyelli? Vele se jó, nélküle se? Nem kívánom senkinek az alkoholizmust... Doremi, ő csak nyugalmat szeretne. Meg valakit, aki szereti, nem lenézi, mint alkoholistát. Persze, én egy alkoholista családtagot se kívánok senkinek. Emilke, ha nagyon akarom, sem tudom elhinni. Csak kicsit, kicsikét. :) Janó, ez az apám. Arra is gondolnom kell, hogy majd a gyerekeim életébe se szóljak bele. Most kell finoman alakítani, hogy maguktól jöjjenek rá dolgokra. Talán egy ilyen nagyapa arra jó, hogy megggondolják, mikor és miért nyúlnak a pohár után. Végülis, szeretik, de látják, estére hova jut...

11213 2009.08.07. 13:01:21

babetthez: http://www.angstermaria.hu/

13005 2009.08.07. 13:04:45

Doreminek teljesen igaza van! Mi lenne, ha édesapàdat Svàjcba vitetnéd, ott vannak kitünö klinikàk??? Költse el a vagyonàt erre és akkor megoldva az egész öröklés!

15138 2009.08.07. 13:12:05

Nata, ez nagyon érdekes, ez a link. Kösz!! Georgia, jó lenne, még a pénz sem probléma, csak dinka atyám nem hajlandó rá. Fél. Volt már egyszer elvonón. A fele család meg ugyanezt mondja, hogy egy elvonás olyan veszélyes, hogy bele is halhat. Mintha így nem akarna meghalni... Az a baj, hogy akarata ellenére nem lehet senkit betenni oda. És hát akarata ellenére nem is merném betenni. :( Azt hiszem, gyávaság, és furdal a lelkiismeret, hogy nem merem rászánni magam. Azt már nem is tudom, mivel em mertem továbblépni, hogy jogilag ez hogy kivitelezhető, mert hogy felesége is van... (bezzeg azt tudom, hogy olyan verés után, ami nem haladja meg a 8-napot a kovetkezményeivel, még családtag sem tehet feljelentést, csak a szerencsétlen megvert ember...)

Kokó 2009.08.07. 14:51:58

Nefelejcs, most nem fogsz szeretni, de ahogy írtad mikor kamaszlány voltál, apád nem hallgatott rád. Pedig ő már akkor is felnőtt, intelligens ember volt, és ha Te kamasz voltál akkor már lehetett 30-40 között. Ő mennyire szeretett, ha mégis azt a nőt választotta... Meg sem érdemli a szeretetedet. A kislányos, kritikátlan rajongásodat talán még ki is használta...És még most is rá van telepedve az érzelmeidre, még most is az italt választja, mert tudja hogy mindig, mindennek ellenére nem kockáztatja a szeretetedet. Nem pszichológus kellene neki, hanem ultimátum... Egy szülőnek tudnia kell, hogy hol a határ, ami után már tisztességtelenség kihasználni a gyerekét, mégha az önként és dalolva teszi is...Emlékezz, amikor a legnagyobb szükséged volt rá, akkor nem volt sehol. Nincs az a nagy szerelem, ami feljogosít egy szülőt, sem az ivásra, sem arra hogy a gyerekét cserbe hagyja...

14055 2009.08.07. 15:54:50

Koko, én nem így gondolom, ahogy a szülő nem szerez tulajdonjogot a gyerek felett azáltal, hogy nemzette, és megszülte, úgy a gyermek sem szerez jogot a szülő kisajátítására azzal. hogy nem ő akarta az életet.. Nem élhetik egymás életét, lehetnek barátok, de soha nem lehetnek társak. Az ember társra vágyik, és ebből a vágyból gyerekek születnek. Van úgy, hogy az ember téved, azt hitte, megtalálta, de nem, és keresi tovább… Lehet, hogy addigra már ott vannak gyerekek, akik a tévedésből születtek. Gyerekek, akikért a felelősséget vállalni kell. De nem gondolnám, hogy ebbe a felelősségbe beletartozik, hogy áldozza fel valaki a saját életét, és élje le valódi társ nélkül. Vannak, akik így cselekszenek, és aztán jönnek a szemrehányások: feláldoztam érted az életem! Mert ha mindig azt mondod, hogy majd, majd akkor, ha.., akkor egyszer csak azt fogod észrevenni, hogy már nincsen majd… Amennyire nekem sikerült megismernem Nefelejcset, ha az apja akkor azt mondta volna, hogy kislányom… Akkor Nefi azt mondta volna menj, mindig a kötelességedet tetted, megérdemelsz egy kis boldogságot… Úgy vettem ki, hogy Nefinek nem az a gondja, hogy az édesapja elhagyta az édesanyját, egy másik nő mellett kereste a boldogságot, hanem az, hogy ott sem találta meg, és tudja, hogy hiába minden, bármennyire szereti az apját, ő nem tud segíteni, nem tudja oldani a magányát, bármennyire szeretné, mert ő "csak" a gyereke volt, és lesz mindig..

20785 2009.08.07. 16:10:27

Igen Janó, van akinél már a földön kezdődik, de közhelyes, mégis mindenki a maga sorsának a kovácsa. Azért iszik,mert boldogtalan, és minél idősebb, annál jobban látja, hogy elszúrta a dolgokat. Én az evangéliumot hirdetném neki, hogy van menekülés, bocsánat, ás a halál nem a végső állomás. Láttam már alkoholistákat idős korban is leállni, mert végre megtalálták az életük értelmét. Soha nem késő.

14055 2009.08.07. 16:13:34

Eszembe jutott még valami, tegyétek be a lejátszóba az Edit Piaf cd- és hallgassátok meg, ahogy öregen és betegen énekli: nem bánok semmit, , és ne azt próbáljátok kitalálni, hogy mit érezhetett ó, ha nem figyeljetek arra, hogy mit éreztek ti..

13190 2009.08.07. 16:25:20

Nefelejcs! Tizennyolc éve nem iszom, és nagyon jól tudjátok, hogy kik tartják számon ilyen pontosan a dolgokat, akkor nekem a kezembe került a Biblia, majd írni is fogok róla postban, kijegyzeteltem, sokáig nem értettem belőle semmit, aztán mikor olvastam a szőlőmunkásokról, hogy mindenkinek egyforma bért fizetnek, függetlenül attól, hogy mikor kezdte a munkát, akkor megértettem az egész hit lényegét, és hiszek, elsősorban magamban, másodsorban az emberekben, benned is! Az alkoholizmus nehéz dolog, nezhéz kijönni belőle, én a szeretet erejében hiszek! Akkor is szeretni kell, mikor a legmélyebben van valaki, lennt a mocsárban, ha ezt érzi, akkor talán kijön!

20785 2009.08.07. 16:30:41

Isten a szeretet. Igen szeretni kell, de nem kell benne hagyni.

Kokó 2009.08.07. 16:32:25

Zsuzsa, lehet hogy úgy van ahogy mondod, legalábbis Nefelejcs szemszögéből. Ő majd biztos felvilágosít róla mire gondolt, Most azt írtam le, én hogy látom ezt a kérdést, de még mindig azon a véleményen vagyok, hogy alapvetően az utód, az amiért egyáltalán a család létrejön. A homo sapiens családmodellje kétszülős, és az nem elég hogy gazdaságilag egy szülő is fenntarthatja. Mindkét szülőnek más más szerep jut ebben a felállásban. Azt tartom minden embernek joga van a boldogsághoz, ebben beletartozik a boldog gyermekkor is. Sőt...! Lehet, hogy most egy kicsit demagógnak tűnik amire hivatkozok, de ez a jog a boldogsághoz, jó néhány állami gondozottat generált már idáig is. Még az a szerencse, hogy Nefelejcs apukája az italért nem őt hibáztatja... Mindenki mást tapasztalt életében, Nefelejcsen kívül mindenki kívülről ítéli meg, ezt a szituációt, legfőképp mindenki másként. Viszont a helyzet megoldása Nefelejcs feladata. Ahogy egy gyermek nagyon nehezen tudja eljátszani a szülő szeretetét, szinte sehogy, ugyan úgy van a szülő is...

15138 2009.08.07. 16:42:16

Kokó. :) De. Szeretni foglak. Látom, az én oldalamra álltál - nekem is eszembe jutott már...apám mindig is gyenge volt, éppen őt lehetett érzelmileg zsarolni. Én megtettem, amíg rá nem jöttem, mit csinálok. Érdekes egyébként, hogy azt mondod, őt választotta.Ezzel lehet, hogy tudok kezdeni valamit... Bár megvetem az érzelmi zsarolást...:)

14055 2009.08.07. 16:50:21

Sajnálom kokó, másként látom. Az élet célja, valóban az élet, a természet számára a faj fenntartása a fontos. Az emberek nem azért szeretik egymást, hogy fennmaradjon a faj, hanem azért marad fent a faj, mert az emberek szeretik egymást. Ez a természet bölcsessége..

15138 2009.08.07. 17:24:45

Kokó, Mentem egy kört bicivel a kocsiért, és megvilágosultam. Nem úgy van, hogy őt választotta, nem minket...Ő a saját életét választotta. Ha feláldozta volna a "szerelmét", most lehet, hogy azt bánná. Nem ? És azért inna...jaj. Mindenesetre, még alszom egyet erre. Küldök neked egy mélt, valami másról.

15138 2009.08.07. 17:27:17

Ó. Zsuzsa pont azt mondja, amit én gondoltam. És igen, az a bajom, hogy nem lett boldog az apám. És még ki is használják. Hogy bezzeg egy idegen, jól jött ki abból, amibe mi belenyekkenünk. Igen, ez a bajom. Anyukám köszöni, boldogan él...még apukámmal is törődik. És őt utálja az apám felesége a legjobban, még jobban tán, mint engem. Bár erre nem fogadnék.

15138 2009.08.07. 17:29:30

Sos7, gondolod, hogy sikerülne? A papokat nagyon utálja szegénykém, te talán az enavgéliumokkal kezdhetne valamit. Elküldöm neki a Bibliámat. Még holnap. Árpapa, te hős vagy. Kalap. Mint eddig mindig. Isten látja lelkem, hogy tudom, milyen nehéz lehet, vagy legalább fogalmam van róla, hiszen dohányzom. Rossz lelkiismerettel.

15138 2009.08.07. 17:32:34

Kokó, ettől függetlenül, van igazad. Ha a tesóm egyet tüsszent, ha valami bajunk van, apukám elkezdi a jajongást, hogy minden amiatt van, mert ő elvált. Van neki lelkiismeretfurdalása, hiába mondjuk, hogy ő anyukámtól vált el, minket nem hagyott el. Mindig ott volt, ha kellett, igazán jó apa volt. Hát leszámítva, hogy sose láttuk...csak iskolai szünetekben. Elrontott ő valamit, persze, de ennyit nem érdemelt. És mindenki jobban érezné magát, ha ő is jól lenne. Megoldásod van?

15138 2009.08.07. 17:41:45

31-re Ebből az következik, hogy a faj nem marad fenn tovább, ha az emberek nem szeretik egymást többet...

Kokó 2009.08.07. 17:54:55

Nincs Nefelejcs, de azt hiszem nincs is rá jó megoldás. Valakinek a tövis a körme alatt marad...Már egyszer említettem, az sem baj ha magadat is szereted legalább úgy mint mást. Fogadd meg, érdemes!!! (Ha magadat is szereted, attól a más iránti szereteted nem csorbul...)

15138 2009.08.07. 18:00:42

Már jobban szeretem magam, mint ezelőtt évekkel. És a lényeg, hogy engem szeretnek, és van akit én szeretek. Túrót. Az embernek kell egy társ. Nekem van. Apámnak nincs. Ez nekem szarul esik. Állandóan megsajnálok valakit...és apám permanensen sajnálnivaló.

13190 2009.08.07. 19:31:57

Kedves Nefelejcs! Azért minden felnőtt ember a saját élete irányítója, azt szoktam mondani, mindenki úgy b...ssza el az életét ahogy akarja, ha nem akarja helyrehozni, azért másnak ne legyen lelkifurdalása!

FENTE LEVENTE 2009.08.07. 20:11:07

A mostani humortalan humoristáink csak gagyi unalmas élménybeszámolókat tartanak,humortalan közönség előtt,akik minden primitív hülyeségeken betegesen nevetnek. Naponta az életben manipulálnak,ha nem vagy engedelmes betegnek titulálnak.Régi bűnöket tudatokban felmelegíteni?Hol bűn bűzlik és fekszik,betegségén segíteni?Pártokból pártokba a meglévőt átmenteni,s aprót naggyá átkerekíteni?Persze nem mindet.Bizonyíték nélküli sértegetések,sértetlenül működő aljas bevetések;szenvedések lehetnek lelkünk tisztaságán.A sárkány is harap saját országán?Tisztességtelenségben,az elégedettlenségben,fedettségben ember ha nem fedi magát,csak húzza,húzza a béke harangját? Ne legyetek már politikai bélpoklosok,kiscsirkéket keltető szép kotlósok.Jó sok időnk lehet véleményezni,s félre fényezni az igazságot? Gyámoltalan MAMLASZ szakadozó ország, magadra BOMLASZ te ragadozó korság! Jön-e nap melytől félni nem illendő: Vagy harag\\\"hozé\\\"százezer esztendőt? Mily szorulás szorult az emberbe mely szorítja,borítja zsarolás fogalmát?Hol almát a fájától szabaddá teszünk,hisz fáj mától ha nem találjuk szorgalmát?Politikailag,anyagilag az ember előre megy,de hullámzóan jobbra vagy balra ingadozik?Politikában szemfényvesztés amit láttok,és amit hallotok,azt nem eszik meg az állatok.Sem.Ne csodálkozzunk azon ha rendszerint politikusaink füllentenek,régi jó magyar szokásokat megmentenek.Mit tapasztalnak hamis médiákból,mi jön ki hazudós sztárjainkból? Magyarok!A feneketeken egy kicsikét még üljetek,majd szívjátok el a békepipát és béküljetek.

14055 2009.08.07. 23:05:05

Hát valahogy úgy. A "minap" ( a minap nálam az utóbbi 50 évet jelenti) beszélgettünk baráti társaságban az élet nagy dolgairól, volt köztünk biológus is, tőle hallottam: az önmaguk ellen forduló organizmusok elpusztulnak. A természet szempontjából meg homo sapiens sapiens is csak egy organizmus nem?

20785 2009.08.07. 23:18:21

Ez azért nem hangzik valami jól. Amúgy a nem önmaguk ellen forduló organizmusok is elpusztulnak, nem? Csak nem kell siettetni.

14055 2009.08.07. 23:30:17

elpusztulnak -értsd kihalnak, eltűnnek a süllyesztőben, mint az evolúció szempontjából zsákutcák.

relatív 2009.08.07. 23:44:23

Drága Nefelejcs ! A probléma kapcsán sajnos segíteni nem tudok közvetlenül, és gondolom aszó szaporítás nem megfelelő e helyzetben. Ezért csak azt mondom lélekben Veled vagyok és a mielőbbi megoldás megtalálására szorítok Neked.

LM 2009.08.08. 07:41:19

veled érzek!

20785 2009.08.08. 08:43:28

43. Hát igen, állítólag a skorpiók túlélik az atomcsapást is. Szép kis jövő, ha mi itt kihalunk, mert pusztítjuk önmagunkat, meg másokat is. Én valami jobbat várok, de értem a gondolatmenetet. Nefi édesapján azonban ez most nem segít, neki most, itt jönne jól a mocsármászás, mert evolúciós ugrásra úgy tűnik nem képes.

12019 2009.08.08. 08:56:31

Elolvastam a bejegyzést és a hozzászólásokat. Tul. kép. nincs sok hozzáfűzni valóm, mások már lényegében mindent elmondtak. Az egyik szempontom az alkoholizmusról szól. Ez szörnyű dolog, rengeteg ember és család életét tönkretette. Az alkoholizmus betegség! Én azt gondolom, hogy az alkoholista alapvetően nem külső ok (szerelmi bánat, lelki válság, stb) miatt iszik, hanem mert beleesett ebbe a szórásba -alkoholista beteg. Egy-egy válság legfeljebb kiváltja ezt, aztán már megy a dolog a saját útján. Igaz, nagy szakértője a dolognak nem vagyok, sosem ittam... Szóval valaki -legyen az akár szülő- alkoholoizmusa miatt ne legyen lelkifurdalása a hozzátartozónak. Vannak józan alkoholisták. Idáig eljutni vagy képes valaki, vagy nem. Ebben talán motiválni lehet valakit, de helyette megtenni nem lehet. Ha jól értem, Te, Nefelejcs, megtetted a magadét az ügyben. A másik dolog az emberi oldal. Ahogy már mások írták, a saját életét mindenki maga éli, alakítja. A papa így alakította a sajátját, az érzelmei, ösztönei, belső tulajdonságai ezt a sorsot eredményezték. Miután nem külső, kényszerítő körülmények következtében alakult így a dolog, alapvetően nincs sok tennivaló ezügyben. Önmegvalósítás... Persze mindenki szereti a szüleit, akivel ezek nem bántak rosszul, törődtek vele. Szeretne visszaadni valamit ebből, amikor az élet későbbi szakaszában fordul a helyzet. Ez a normális. Ahogy értelmezem, neked ezen a téren sincs szemrehányni valód magaddal szemben. Tul. kép. azt lehetne mondani, hogy a szülő iránti érzelmek, gondoskodási akarat és sajnálat a maga módján gazdagítja az életet -akkor is, ha nincs átütő eredmény. Megy az élet...

15138 2009.08.08. 10:38:36

De rendesek vagytok, köszönöm szépen!! Nevetnem kellett, hogy "jól jönne a mocsármászás, mert evolúciós ugrásra nem képes"... Ezt el akarom mondani neki, reggel még humoránál van. Amit mondtatok, az mind megnyugtató...most csak az jutott eszembe, hogy senki nem mondta, hogy mihez kezdene a gyűlölködéssel - ami viszont abszolút egy negatív érzés. Mondok valamit: elég volt, hogy ideálltatok mellém, máris el is feledkeztem róla, ma reggel már eszembe se jutott a nő. Köszönöm még egyszer mindenkinek.

20785 2009.08.08. 17:56:38

Figyelj, csak annyi, hogy a gyűlölködés, a meg nem bocsátás pont odaköt ahhoz az emberhez, akitől szabadulni szeretnél. Vele foglalkozol, uralja a gondolataidat, tönkreteszi a napjaidat, ha hagyod. Ez nem elsősorban érzelmi kérdés, hanem döntés. A te döntésed.

14479 2009.08.08. 19:05:33

Szinte biztos, hogy nem segíthetsz. Az apád nagyon jól elvan az önsajnálatával. (No meg a családéval.)

15138 2009.08.09. 09:57:57

Kösz, Sos7, megerősítettél. Hát ha még olyan könnyű lenne abbahagyni, mint ahogy eldönteni könnyű, hogy abbahagyom...!! Már két napja, hogy jól alszom...és eszembe se jut a nő. APummal meg most beszéltem, jól érzi magát. :) Pare, neked is köszönöm. Alighanem még nem törődtem bele...de igyekszem.

13020 2009.08.09. 21:45:35

Nehéz lehet Neked. Ismerős.

15138 2009.08.10. 09:26:27

Úgy látom, nem vagyok egyedül a bajommal...

13250 2009.08.11. 05:31:35

Napok óta itt kerengek ekörül a blogod körül és nincs jó szavam, amit erre a terhedre találnék. Persze, nem is lehetsz egyedül a bajoddal. Pia, válás, hatalmaskodás, kihasználás - külön-külön is van mindegyikből annyi, ami esetenkénti két-három vétlen áldozattal számolva is kijut mindenkinek belőle. "Együtt vagyunk ma mindannyian..."

15138 2009.08.11. 08:21:06

Ilyan a szelaví... Kösz a szándékot is. Segíteni, de még tanácsot adni sem mindig lehet...(bár most jött egy pár új gondolat), viszont a törődés az minddi jólesik. Ezért jó a "nagy család", a NOL-os. :)
süti beállítások módosítása