Gyerekeinkről

Életem nagy részét iskolákban töltöttem - így utólag, feleslegesen. Mindenesetre azt hittem, hogy majd milyen könnyű lesz nekem szülőként. Hát nem.

Nem tettem ezt a posztot a Világblogba, mert nem lenne szép, hogy szidom befogadó hazámat, viszont muszáj bejelentenem, hogy Svájcról van szó, és fogalmam nincs, mi van otthon. Baráti elbeszélésekből sejtem, hogy nagyjából ugyanaz az eredmény, bár hozzá kell tenni, hogy a PISA-felmérés (nemzetközi felmérés az iskolás gyerekek tudásáról) alapján Svájc megelőzi Magyarországot. Mikor még én jártam gimibe, is voltak ilyen felmérések - rendszerváltás előtt - és azokon a magyar gyerekek igen szép eredményeket értek el. De nem én leszek az első, aki azt mondom, hogy ennek már vége.

A lányom első gimis - kilencedik osztályos. Annyi a jelentősége, hogy még a régi iskolájába jár. Heti 36 tanórája van úgy, hogy délben elvileg mindenki hazajár enni, és délután is vissza kell menni. Ez itt alsótól kezdve így van, napközi nincs. Szóval, az idén úgy alakult, hogy a héten két napon fél nyolckor kezd és fél ötkor végez, egyszer megy csak nyolcra, a többi napon fél nyolckor kezd, és kétszer tud velünk ebédelni - a többi három nap vagy haza sem jön, vagy késik.

36 óra plusz a kétszeri iskolábamenés-jövés. Ezután kellene neki még tanulni, meg beledugni mindenfélét a napba, ami egy 14 évesnek a kedvére való. Hogyan?

Most lesz az éves szülői értekezlet - itt csak egy van. És fel kéne állnom, és el kellene mondanom, hogy a gyerek hullafáradt. Hogy nincs ideje semmire. Ha ezt megtenném, az lenne a válasz, hogy vigyem másik osztályba - ugyanis hatodiktól három csoportra osztották a gyerekeket tesztek és az évvégi bizonyítvány alapján. A három csoport külön tanrend szerint halad - csak a legfelső osztály mehet gimnáziumba, hogy érettségit tehessen, hogy egyetemre mehessen. A másik kettő csak elméletileg teheti meg - vagy évet ismétel, vagy belehúz és átkéri magát. A gyakorlatban nagyon kevésszer fordul elő.

Én már mondtam a gyereknek, hogy hagyjuk a fenébe a görcsölést, menjen egy osztállyal lejjebb. Nem akar. Presztízs is - hja, mert nekem nem!- meg ott vannak a barátok. Arról most nem is beszélek, hogy a lányomat mennyi tanár dicséri és milyen tehetséges - elvileg neki tényleg ott lenne a helye, abban az osztályban.

Ez egy lelkiismeretes gyerek. Senyved a szerencsétlen. Elmondom, mit csinál a többi, az osztály nagy része. Nem szenvednek, hanem pofátlanok. Illetve én idáig azt hittem, hogy pofátlanok. Most, hogy a saját lányom is ki van nyúlva, rájöttem, hogy az enyém csak tovább bírta. A többi nyilván gyengébb, és hamarabb feladta.

Nem tanul az osztály nagy része. Mert nincs ideje, és mert ha tanul sem viszi sokra. Ezt most tanári képzettség és 24 év iskolapad után mondom, amit három országban töltöttem le. :)Kevés a jegy, javítani nem tudnak. A szeptemberi jegy júliusig ott vírit a bizonyítványban - az átlag mindig matematikai. Hiába kezd hármasokkal és megy fel az év végére hatosokig - az átlag dönt. Hát a gyerekek tesznek rá. Tesznek a tanulásra és kezdek hajlani rá, hogy igazuk van. Egyszer gyerekek.

Közben olvastam egy nagy tanulmányt, oroszok csinálták, úgyhogy jó sok embert megkérdeztek. És rájöttek, hogy a közepes tanulók többre viszik az életben, mint a kitűnők. Mert önállóbbak, jobban bírják a feszültséget, több a barátjuk. Arról már rég lemondtam, hogy a gyerekeim kitűnők legyenek. Itt nem szokás. De hogy nem tudnak semmit??

Hogy esténként még mindig ott kell velük ülni, mert se jó könyv, se füzet - ez tiszta svájcis mentalitás, nem magyar - és mert olyan rosszul tanítják őket, hogy otthon elölről kell kezdeni!! Ha nézem a dolgozatokat, a jóindulat halvány jeleit két tanárnál lehet felismerni, a többi csak szekál. Egy oldal szövegben öt darab "és" - szóismétlés és pontlevonás!! Pontlevonás, ha nincs meg a megfelelő szószám. (!!)

És akkor ott tartunk, hogy ha a tanár elkéri az ellenőrzőt, vagy maga szedi ki a táskából, ha ott van, vagy nem kapja meg, mert a gyerek nem viszi ki. Eddig azt gondoltam, hogy rosszul van nevelve. Hátha csak védekezik az a szerencsétlen, ahogy tud?? A lányom beírást kapott, mert az egész osztály kapott volna. Csak három adta oda. A tanár meg beírta ennek a háromnak. Most én vagyok a hülye?? Ugye?? És mit mondjak erre, hogy legközelebb te se add oda?

Szóval, fel kéne állnom és azt mondanom a jövő héten, hogy a gyerek túl van terhelve. Objektíven. Az apja dolgozik negyven órát.. Álljak fel? Vagy hallgassak?

Magamtól is tudom, hogy az osztályfőnök nem fogja átírni az órarendet...az iskola nem fogja átírni a tanmenetet...

Hát leültünk az órarend elé, és kihúzigáltam azokat a tárgyakat, amire szerintem ne tanuljon, próbálja meg kibírni - azt tanulja, amit muszáj - és főleg, amit szeret. És olvasson és zongorázzon. És a világért ne stresszeljen. Csak nehogy leessen az átlaga, mert akkor kivágják, mint Ira lányát tavaly.

Most azon gondolkozom, hogy felálljak-e a szülői értekezleten és megmutassam-e nekik is az órarendet?

Meg azon, hogy mit akar elérni az iskola?