Nefelejcs blogja

Jó tett helyébe jót várj

Jó tett helyébe jót várj

Boldogság-projekt

2010. január 22. - Vörös Nefelejcs
Jelige : sürgős !!

Jelige : sürgős !!

Én nem tudom, mit műveltem tini-koromban – bár arra emlékszem, hogy nagyon jó tini-korom volt – ahelyett, hogy az élet értelmén törtem volna a fejem, mindenesetre most át kell élnem ezt a kérdést a saját gyerekeimmel. Fáj.

Fáj, hogy ott állok két kamasszal, akik nem akarnak felnőni. Elöször csak a kicsi kérdezte, hogy hol a cumija. (!) Hétvégén családi videókat néztünk, és ő teljesen elbájolódott ifjonti önmagától. És hogy milyen jó volt akkor !! Tény, hogy nem kellett iskolába menni, nem kellett házi feladatot írni, sőt, még a szobáját sem kellett egyszer egy héten kitakarítani, csak azért, mert én azt mondom. Én ezt mind belátom, mégis meg vagyok döbbenve, hogy 12 évesen valakinek édesebb legyen a pelenkás kor – azért két év múlva lehet motort kapni, maris kiengednek a házból szülői felügyelet nélkül, itt a zsebpénz, van ketchup és távirányító, lehet ebédre bármit kérni és bocsánat, de a saját fenekét is szívesebben törli az ember maga. Csupa hepi dolog. Bár úgy tűnik, hogy csak nekem.

Gondoltam, megbeszélem az érettebb 15 évessel – az élet szép, a fiúk bár még nem beszámíthatóak, egyre komolyabbak lesznek, van egy csomó technikai csoda a kényelmedre és szórakozásodra, remek tanulási lehetőségek, barátnők, zongora, könyvírás, lassan diszkók, kocsivezetés – és mégis jobb gyereknek lenni. Lehetőleg olyan 5-6 évesnek. Mert akkor már élvezi az ember az életét, de még nem kell semmit csinálnia.

Mit csinál egy anya a XXI. században ? Kinyitja a számítógépét és konzultál az interneten. Nicsak. Mások is. Mások gyerekei is, 12-32 évesig így gondolkoznak. A jelenségnek neve is van. Kapunyitási pánik. Félelem a felnőttkortól. Ajaj, szegény gyerekek…

Anya aztán töri a fejét, és végre rájön a nagy válaszra : az élet értelme a gyerek. Milyen képet tesz ki mindenki az iwiwre ? A gyerekéét. Ha másra nem, erre mindenki büszke. Generációk, ahogy követik egymást. Baba.

Még emlékszem, hogy a nagyszüleim szerettek öregek lenni, nem bánták, hogy elhíztak, hogy fehér a hajuk, csinálták, amit az öregkor megkövetelt, szuszogtak a lépcsőkön és parton felfelé, vigyáztak ránk, az unokákra és főzték a lekvárt. A szavuk még számított, és gyakran kisegítették kisebb- nagyobb összegekkel felnőtt-életüket akkor kezdő szüleimet.

Apám-anyám már kicsit megnyekkent az öregkor eljöttével, anyám a külsejével, apám meg azzal nem volt kibékülve, hogy mit csináljon egész nap. Pedig volt unoka…kert is akadt…mégsem volt olyan jó.

Részemről, egyenesen tartok az öregkortól. A fene tudja, nem látok 20 évre előre, de amit most látok, az nem igazán tetszik. Nagyon nem tetszik. Egészen félelmetes…bár inkább a gyerekeket sajnálom. A nagyszüleim még nem féltek semmitől, én az öregkortól, ők meg már a felnőttkortól ?? Hogy lesz nekem unokám ? Majd azt mondják a bébik, hogy bocs, maradnék, félek megszületni ? Úgy tűnik, inkább egy másik bolygóra születnének ?

Hát elhatároztam, hogy juszt is, csakazértis bemutatom, hogy itt és most tök jó felnőttnek lenni, hadd lássák azok a kis buták. Elsőre is, kisütött a nap. Aztán segítségül hívtam mozgalmas életem egy-egy emlékét. Hol és mikor éreztem jól magam : a koleszban, mikor végre lett egy függöny az ágyam körül, és lett intimitásom. Aztán hogy örültünk, mikor kaptunk kolbászt a boltban, vagy csirkét… Annak is örültem, mikor vettem egyszerre három vasalót, mert kettőt el tudtam ajándékozni. Örültem az első albérletnek, az első autónak, a gyerekek születésének. Az érettséginek, mikor végre túllettünk rajta. Az első tortának. A másodiknak és a többinek – tortának mindig örültem. Ha jöttek a barátok, ha sikerült hamarabb kitakarítani, ha kijött a folt a terítőből. Most, hogy így visszagondolok, állandó boldogság az élet – már persze, ha azt akarom hinni.

Örülök, hogy van hol laknom, van mit ennem – mert volt, hogy nem volt. Örülnék, ha lenne munkám, de örülök, hogy a férjemnek van. ☺ Jó, hogy nem Haitin élek…

Mit mond más ? Esőcseppek a rózsákon, a kiscicák bajsza, fényes rézkannák, meleg gyapjúkesztyűk, spárgával átkötött barna csomagok, hófehér pónik és ropogós almásrétesek, az orromra és szempillámra szállt hópelyhek, ezüst-fehér telek, ahogy tavaszba olvadnak - ezek meg a Kedvenc dolgaim c. Julie Andrews dalból valók.

Csak most azon vagyok elakadva, hogy ez mind 5-6 éves korban is élvezhető. De mitől jó felnőttnek lenni ? Jóemberek, mit mondjak a két mini-felnőttnek ? Pozitív előjelű válaszokat Sürgős jeligére a kommentekbe kérek. És ha kérhetem, a szavazati joggal ne jöjjön senki…

A bejegyzés trackback címe:

https://vorosnefelejcs.blog.hu/api/trackback/id/tr898289320

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

12595 2010.01.22. 16:30:33

Lenni jó, így egyszerűen. Megélni a megélhetőt. Gyerekként jó lenne felnőttnek lenni, felnőttként jó lenne újra gyereknek lenni, vagy nyugdíjasnak. Nyugdíjasként jó lenne még aktívnak lenni. Mondjuk a nyugdíjas ritkán akar gyerek lenni. Mondják az a második gyerekkor. A gyerek meg inkább lenne felnőtt. Szóval a többség elégedetlen azzal, ami van. De állítólag így van ez jól. :))

jól értem? 2010.01.22. 16:36:35

jól látom? az orgazmust kifelejtetted?

13190 2010.01.22. 17:00:06

No de Nefelejcs! Vannak gyermekeid, és még kérded, jó - e felnőttnek lenni? Nem mindig, de ha úgy gondolkodsz, mint a postodban írtad, akkor jó úton vagy, és jó lesz majd nagyszülőnek is lenni. Ma hívott nagylányom, hogy nagyunoka osztályelső lett, tök jó nagyszülőnek lenni, egyből megigértem nagyunokának, hogy minden sziklát megmászhat idén. Van egy olyan, kategóriám a blogomban, hogy apró örömök, mindennapnak meg kell találni az apró örömét. Van aki elrontani akarja, de annak valszeg csak az orgazmus a fontos.

15138 2010.01.22. 17:07:54

ReTRo, azt nem bánnám, ha felnőttek akarnának lenni, nem retardáltak... Jól értem, kihagytam, mint általában az intimebb életemet. :) Árpapa, ezek nem akarnak felnőni!! Nekem jó felnőttnek, csak kéne valami jó érv nekik, hogy m iért jó felnőttnek lenni. Ami nekem van, azt ők mind élvezik már most is. (az orgazmust kihagynám. :)) - oupsz, egyébként én mondtam nekik, de csak fújolnak - ez még nem csábít)

12392 2010.01.22. 17:08:57

Nem értem a problémádat! Legyél büszke! A gyermekeid - annak ellenére, hogy nagyon sok mindenre, nagyon sokszor mondtátok, hogy majd, ha nagy/felnőtt leszel - jól érezték magukat olyannak, akiről az ő édes-anyukájuk gondoskodik (+függelék). Mert jól érezték magukat! Gondolom, látod jól csináltad a dolgodat!

13124 2010.01.22. 17:09:10

... ja, ha sürgős!!!!!! :-))) Arra már korábban rájöttem, hogy ami nekem volt klassz, nagyszerű a gyerekkoromban az nekik nem annyira jön be. Pl a lányom nem akar utazni (pedig mindene adott) én meg stoppoltam végig a jugó tengerparton (le az albán határig).... és milyen jó volt amikor már a saját autómmal járhattam európát (akárki akármit is mond - lehetett) Tudod Nefelejcs, azt szívesen meghallgatnám, hogy mit mesél majd a gyerekének ( a gyerekkoráról - mit ronthattam el) de ez azt hiszem már nem nagyon jön össze :-((( A fiamat meg már "tönkretette" ez a világ........ kész. Nem akar bringázni, sielni, csavarogni csak úúúúúúgy. Pár éve még...... bocs, most látom : nem voltam pozitív :-)))

12296 2010.01.22. 17:26:02

Nehezen szokja a szemem ezt a bugyborgós-bizsu-kékes új design-t, fene egye meg. Ritkán írsz, akkor is inkább nem nekem, ez a jegyzet most utolsó pillanatban érkezett. Érdekes, gondolat-ébresztő, figyu, milyen sokan fedezik majd fel önmagukat benne. Kivéve persze én. Az iwiw-re, oda semmi magánszféra, vadidegennek nem mutogatunk. Ezt az egész iwiw-kócerájt otthagynám, ha tudnám, hogy lehet kilépni. A boldogság-darabkákat ennél ügyeskébben összecsipegetni aligha lehet, mindenkinek menne, ha legalább megpróbálná.

13005 2010.01.22. 17:33:52

Nefelejcs, nekem volt egy utolsó nézeteltérésem nevelés kérdésében, családon belül, már nagyon régen. Minket nem kényeztetett senki, nagyon hamar kellett felelősséget vállalni azért, amit teszünk, ez sokszor kemény volt, de megszoktuk. A felnőtté válás ezért logikus és pozitív volt, hisz végleg a magunk urai lettünk. Nem okolhattunk szülőket, ha valami nem sikerült. Ha egy gyereknek a világon mindent falatonként a szájába tesznek, elkísérik a randijára is, megmossák a haját és felsegítik a ruháit, megírják a házi feladatát, akkor semmi dolga már nincs, a szülő felelős, ha csődbe megy valami. Nálam világos volt, hogy nem lesz "mama szálloda", nem mosok rájuk, ott a gép, az elvégzi, és a szobájukat takarítsák ki maguk. Azt hiszem, felnőtté váltak, remek a kapcsolatom velük, megállják a helyüket. De erről nem vitatkozok senkivel. akinek nem tetszik, az csinálja a saját fazonja szerint.

111062 2010.01.22. 17:42:50

KOvetheted peldaul az amerikai modszert. Szerintem marha jol mukodik. A gyerek itt minden, mindent megkap, minden korulotte forog, aztan olyan 14 eves kora korul elkezdik emlekeztetni arra ami nalunk elkepzelhetetlen. Hogy semmiert nem o fizet. Ha akar valamit, find a job. (sokan dolgoznak is. OK az europaban elkepzelhetetlen, hogy gimnazistak penztarosok legyenek a kozertben, de van mas is) Vagy esetleg tanuljon jol, ami feler egy munkahellyel. Aztan, es itt jon a poen, erettsegi utan ket labbal kirugjak oket otthonrol. Ami a vilag legtermeszetesebb dolga. Vagy keressen munkat meg apartmnat, vagy tanuljon tovabb. Azt a kozeposztaly meg finanszirozza, de aztan annyi, ugorj a magad labara. Visszterve hozzad, nem lehet, hogy nemi onallosag hianyzik nekik, hogy onbizalmat kapjanak?

13709 2010.01.22. 17:53:51

szia Nefi, a kamaszkor a lehetőségek küszöbe.. a felnőtt ember, pontosabban az idősödő ember is elér ehhez a küszöbhöz ezzel szintén egy másfajta küszöbhöz ér. Mind a két életszakasz problémás... Hiszen a gyerek sokszor meghökken azoktól a lehetőségektől, amit akár saját biológiájából tapasztal... az idősödő ember pedig? Nos szintén félelmet érezhet, hogy az új, sokszor megcsappant lehetőségeivel mit is kezdjen? Egy meleg, családi háttér, egy biztonságot nyújtó közeg mind-mind segitség lehet, az ujdonságait tanulgató gyereknek..Ötlet? hogy mi legyen? családja válogatja... meg persze a gyerek egyénisége..... Bátorság kell a szülőnek is, hogy tudjon, merjen segiteni az önállóságát próbálgató gyerekhez.. üdv Valéria

41585 2010.01.22. 17:59:56

szia Nefi! en nagyon elveztem az elso alberletem. azt kevesbe, hogy nem tudtam fozni, de mikor elegge megutaltam a Mirelit-kajat, jott az is. utolag visszanezve nagyon elveztem az apro sikereimet -egy jo sikerult randi, vagy esti program, ilyesmi. ezt azert nem tudod 5-6 evesen megtenni.

13003 2010.01.22. 18:25:34

Nefikém, meséld el nekik, hogy egyszer találkoztál egy vén hapsival aki nem örül, hogy vén lett. ő is dúdolgatja, hogy "szeretnék mégegyszer 20 éves lenni"

11692 2010.01.22. 18:45:32

A gyerekek nem hülyék! Nagyon is tudják, hogy minden napjuk az a holnap, amitől tegnap úgy féltek... Ha jó a hátország, kievickélnek a kamaszkori válsághangulatból, nem lehet megúszni sajnos... (Én is már csak Emilkével dúdolgatok, ha engedi:)

20785 2010.01.22. 18:55:34

Szerintem békén kell hagyni őket, az én lányom is barbizott bezárkózva a szobájába még 16 évesen is néha, és teljesen normális (néha). Hol felelősségteljes felnőtt, hol bújós gyerek (most 19 éves). Ráér még felnőni, nem? Amúgy dolgozik is suli mellett, és most készül Kaliforniába (ezt wesz-nek írom):)

44800 2010.01.22. 19:21:40

Felnőttnek lenni azért jó, mert megválaszolhatja azt a kérdést, hogy miért jó felnőttnek lenni. (egyébként meg, nincs a leírt viselkedési formával semmi baj, az odafigyelő szülő és a meleg családi környezet mellékhatása ez. Nem kóros, sőt. Gratula!)

15138 2010.01.22. 19:26:05

Bocsánat, nem lehetett valamiért feljönnöm a NOL-ra... 5-re: Gyuri, de kedves tőled...(a függelék hímnemű lenne?) :) 6-ra: Boni, az rendben, hogy mások, mint mi. Nem gondoltam komolyan a pozitívat. :) 7-re: Mikipapa, egyszerű otthagyni az iwiwet. Boldogság darabkák, ez jó szó. :) 8-ra: Georgia, igazad van, én is úgy gondolom, ahogy te. Mégis, változnak az idők...ha én magamat anyámmal hasonlítom, hol vagyok én attól, hogy napi nyolc óra után érjek haza? Otthon vagyok egész nap. A gyerekek meg sokkal jobban le vannak terhelve az iskolában, mint mi valaha is voltunk. Legalábbis nekem ez a véleményem az iskoláról - így hát én csinálok olyasmit, amit gyerekkorom óta csinálok - akkor anyám helyett csináltam, most meg alighanem a gyerekek helyett - de most majd odafigyelek, mert értem a különbséget. 9-re: Wesz: alighanem fején találtad a szöget. Hasonlít arra, amit Georgia is akart felém közölni...a gyerekmunkára itt sincs lehetőség, ehhez tényleg az USÁban kéne lenni, meg ahogy mondtam, idővel is hadilábon állunk. Viszont nagyon igaznak érzem, amit az önállóságról és az önbizalomról mondtál. Tenni fogok valamit ez ügyben. 10-re: Valéria, attól tartok, hogy hiányzik egy fenéken billentés - az önállóság és önbizalom felé. Hiszen egyik a másikat erősíti, és valóban, ha helyettük csinálom, mindkettőt elveszem tőlük. 11-re: Köszi, Althea. :) A főzéssel én is megharcoltam - és győztem. :)) Nagy munka volt, de örültem a sikernek, igen. :) 12-re: Emilke, elmondom nekik. És veled dúdolgatom. ♡ 13-ra: Évalajos, nem hülyék...nem is az a baj velük. :) Remélem, hogy a te tapasztalatod nálam is igazolódik majd. 14-re: Sos7, én békén hagyom őket...azt hiszem. Ők nem hagynak engem, pölö a fiam beállít, hogy velünk akar aludni, 12 évesen (retardáltan). Így hát az ő baja az én bajom is. :)

15138 2010.01.22. 19:30:34

15-re: :DDD Salfonz, köszi. Volt egyszer egy nagyon szigorú töritanárunk, akinek szinte minden szavát jegyzeteltük, egyrészt, mert úgy kellett tudni, ahogy ő mondta, másrészt, mert nagyon jól mondta. Még mindig elő-előveszem a füzeteimet. Egyszer ezt jegyzeteltem: Az, hogy ez képezi a kérdés lényegét, nem igaz, mert...nem ez képezi a kérdés lényegét. :) Ezek után eldöntheted, hogy én már felnőtt vagyok-é, mivel nem tudom (jól) megválaszolni a kérdést, hogy miért jó felnőttnek lenni. De majd azt mondom, hogy jó, mert akkor már tudni fogjátok, miért jó. És cinkosan kacsingatok, hadd higyjék, hogy csudajó. :)

40751 2010.01.22. 20:00:17

...szia Nefi...! ...hmm...! ...12-14 éves korom között összefoglalóan, a különböző SIKEREK lehetőségei hajtottak...! ...játékban, ahol volt rá esélyem, ha nem látszott, akkor az olyat elkerültem...! ...iskolában, amelyik tantárgy felkeltette az érdeklődésem, valamint az első harmadban tudtam lenni, azokban mindig megjöttek a sikereim, sokszor osztály első, de nem mindíg...! ...ahol meg gyengébb voltam, ott meg az lett a CÉL, hogy legalább, a közepes tudásomat "össze szedjem"...!!! ...mindig gondom volt a sikerekkel, mert az, - mások számára -, kevésbé volt szimpatikus...! ...megkellet tanulnom, - néhányszor -, hogy tudjak veszíteni is, mert akkor szerezhettem szimpátiát is...!!! ...aztán, 14 éves koromban elveszítettem az édesanyámat (mell rák!), ekkor már rám maradt a főzés, mosás, varrógéppel való varrás feladata, míg a többi, a 12 éves húgomra...! ...és SOHA NEM ÉREZTEM TEHERNEK, hanem SIKERNEK...!!! ...mert a terheléssekkel együtt, módomban állt érezni, hogy a családunk halad előrébb...!!! ...a nyári szünidőben kertészetbe mentem dolgozni, gyümölcsöt, zöldséget, stb. szedni, ládázni, stb....!!! ...zsebpénzem csak annyi volt, amennyit MAGAM TUDTAM előteremteni, pl. vizet árultam a foci meccseken, a bolha piacon, vagy ki vittem a bolha piacra és eladtam, a szükségtelen dolgainkat, stb...!!! ...a szükségnek, - bizony -, komoly nevelő hatása is adódott, így vissza emlékezve rá...!!! ...lehet, hogy az a gondod Nefikém, hogy nálatok nincs kellő SZÜKSÉG...??? ...mert könnyen előfordulhat, hogy TI a PÁRODDAL, "kaszáljátok le", az összes SIKER LEHETŐSÉGET, a "lurkók" elől...???

15138 2010.01.22. 20:18:36

Jaj. Nantal. Lehet. Biztos. Jó, hogy mondjátok, magamtól ilyen eredményre biztos nem jutottam volna - minket még úgy neveltek, hogy csináljuk, amit kell - hát csináljuk. Aztán morgunk, hogy ők miért nem. Pedig...én is mindent megcsináltam a húgom helyett, nem is tudott sokáig sok mindent. Értem - többet kell NOL-on lennem és a gyerekeknek meg kiosztani a "sikerélmény"- munkát. YES, SIR. Holnaptól úgy életet kezdünk. Köszi! ♡

11815 2010.01.22. 20:34:38

Talán nincs elég "kaland" az életükben. Gyerekként nem értünk rá ilyen félelmekkel foglalkozni. Szánkózás, önként választott szakkörök, jobb időben biciklizés, fahordás, favágás, fűtés, egyszerű főzőcske, tavaszi vándorcirkusz, nyári munka...mit tudom én, még mi minden töltötte ki a napunkat. Most a gyerekek a suli és a net miatt nem érnek rá kalandot gyűjteni. Félelmetessé válik, ami "kint" van. Aztán az is sokszor jut eszembe, hogy talán féltem a gyerekeim attól, ami rájuk vár. Pedig sok küzdelemre születtek, sok krízist kell megélniük, amire nem gondoltam, amikor terveztem őket. Biztosan erősek lesznek majd ők is, de most előrenézni félelmetes nekik is, nekem is.

15138 2010.01.22. 20:53:51

Babet!! :))))) Ilyesmiben alighanem sáros vagyok...nyilván attól félnek, amit én átsugárzok nekik. Én is buborékban vagyok itt - ők viszont nem! Járnak haverokkal ki, meg a suli - de nagyon igaz, hogy közel annyit nem csavarognak, árkon-bokroznak, mint mi...kár. Ki fogom rúgni őket holnap reggel, emlékszem még, mikor a lépcsőn ülve duzzogtam, mert apám kitett külsőre - aztán meg nem akartam hazamenni. :)) Isteni gyerekkorunk volt!!

78126 2010.01.22. 21:07:00

A Te és párod kiegyensúlyozottsága a legnagyobb minta. Amíg ez rendben van, nincs miért aggódni...vagyis Magaddal (tokkal) érdemes törődni, ők ebből merítenek erőt, ill. ettől bizonytalanodnak el. (A stíl nagyon ***!!)

40751 2010.01.22. 21:07:19

...hát így is lehet mondani...! ...de, arra NAGYON VIGYÁZZ, hogy tényleg SIKERKÉNT ÉLHESSÉK MEG ezeket...!!! ...ha jól és alaposan oldották meg a feladatot, az elismerés - de nem túlzó - soha sem maradhat el...!!! ...sokszor elég egy helyeslő fejbiccentés is...! ...ám sokszor át is kell ám ölelni is ezeket a "rosszcsontokat", de csak akkor, ha az elvárhatónál jóval nagyobb (vagy eszesebb!) teljesítményt nyújtottak...!!! ...aztán meg, - éppen abban a korban vannak -, hogy bizonyára a környéketeken lévő nagyobb bolha piacot is meglátogathatjátok abból a célból, hogy mi a fenét kínálnak mostanában ott eladásra...!!! ...mert ha, találtok olyasmiket, amelyek nálatok is feleslegesek, akkor a "lurkók" össze gyűjthetnék, oszt "el bótolhatnák" ott, amikor lesz erre módjuk...!!! ...a befolyt pénzt pedig NEM EL KÖLTENI AZONNAL, hanem mondjuk vegyen rajta pár darab részvényt (ezt is meg lehet tanulni!) és amikor rációs dologra szükség lesz pénzre a SAJÁT CÉLJÁRA, akkor eladja a részvényt, amely addigra fialt is egy keveset, de az is előfordulhat hogy megduplázódhat az értéke...! ...persze fordítva is történhet, de az ráfigyeléssel kivédhető...! ...otthonról is lehet - interneten keresztül is - tőzsdézni...!!! ...amúgy meg Nefi, - ha nincs munkahelyed -, és megtanulsz tőzsdézni, - tehetségedtől függően - 1 -3 éven belül, talán szerzel annyi tapasztalatot, - ha nagyon mellé nem fogsz -, hogy akár komolyabb jövedelemre is szert tehetsz...!!! ...persze ehhez jó matek szeretet is szükségeltetik, de nálad ez - tudtommal -, megvan...!!!

112525 2010.01.22. 21:18:05

Nefelejcs! Köszönöm az írást. Sokat jelentett most nekem. Lane

60145 2010.01.22. 21:23:10

Nefelejcs: nem kellene aggódni, mint a közelmúlt szülői, akik a gyerekek önállósodása ellen berzenkedtek. Ráadásul a régi öregekhez képest mi (mármint az én korosztályom, a nagy generáció) nem akarunk megöregedni - úgy mint ők. A gyerekeknek sem sürgős. Na és? Majd a helyzet hozza, amit kell, addig is: tedd feleslegessé magad számukra! Hogy épp ez nem megy? Menni kéne, azaz mennie kellene. (Két fruszrált baromarcú minuszolt? Na ezek sem fognak felnőni!)

14055 2010.01.22. 22:18:33

Hogy is mondta a Kisherceg? A felnőttek olyan furcsák :)

49339 2010.01.23. 08:16:42

én nem féltem a gyermekeket, hisz ugyanúgy fel fogják találni magukat, ahogy mi tettük, s ráadásul kitalálják felfedezik önmaguk számára azt az utat, melyen haladni akarnak :)

12214 2010.01.23. 08:23:00

Mivel nem írtál részleteket, nem is nagyon lehet konkrét tanácsot adni. Mindenki csak találgat, ahogy nézem. Én is megpróbálok találgatni kicsit. Amit leírtál, az, ha nem viszik túlzásba, és nem esnek vissza viselkedés szintjén egy korábbi életkori szintre, akkor teljesen normális. 11-12 éves korban kezdenek kamaszodni, ami hormonális, mint tudjuk, és a hormonok bizony meg is "viccelik" az embert. Pl. kiegyensúlyozatlanná teszik érzelmileg. A kisgyerekkor biztonsága az, amit a gyerek szeretne visszakapni, ebben nincs semmi különös. Ennek tudható be az is, hogy a fiad veletek szeretne aludni. Én azt mondom, nem kell ettől megijedned, és féltened sem kell a gyerekeidet. A kamaszkor a felnőtt létre való felkészülés időszaka, ami azért jó, mert a felnőtt felelőssége nélkül próbálhatja ki a kamasz a felnőttséget. Te pedig gondolj arra, hogy még pár év, és már nemhogy veletek aludni nem akar majd a fiad, de örülhetsz, ha egyáltalán otthon akar majd aludni, és nem cuccol össze 16 évesen a barátnőjével.

104537 2010.01.23. 08:52:42

Kedves Nefelejcs! Nem állítom, hogy tudom a választ, de én is hozzászólnék a posztodhoz. A gyerekeinkkel, nevelésükkel, őket befolyásolni akarásunkkal önmagában nincs baj. A gondok ott kezdőd(het)nek el, amikor szülőként nem vesszük észre, hogy mi csupán egy befolyásoló tényező vagyunk az életeikben a sok-sok rejtunk kivüli, őket szintén befolyásoló tényezőtől. A gyerekeink nem holmi plasztikus figurák, akiket mindvégig gyurmaként formálhatunk a saját ízlésünkre (mert valljuk be, hogy az idő múlásával bizony a mi ízlésünk is változik, változhat), hanem külön-külön egyedi, utánozhatatlan, megismételhetetlen fizikai, testi, lelki és szellemi egyének/egyéniségek. Bibliai példával élve, mi csak magvetők lehetünk az életeikben azzal, hogy hintjük az "igét" beléjük, akárcsak az a sokszáz, vagy sokezer tőlünk független magvető körülöttük, akik szintén valamilyen "magot vetnek" az életeikben. Ahogyan a gazda (magvető) nem megy ki idegesen naponta a földjére, hogy szárától húzogassa a palántákat, hogy gyorsabban teremjenek, így mi sem tudunk a természetnél gyorsabb fejlődést elérni. Vannak jó "táptalaj" gyerekek, akik gyors termést eredményeznek, vannak "ráérős" táptalajok, akiknél később lesz érett gyümölcs az elhintett magokból és van bizony olyan is, akiben a saját vetésünk nem eredményez semmit, mert a mi dolgainkra teljesen alkalmatlan a táptalaj. Amikor egy ember megérti, hogy neki a gyerekeivel nem a termés, hanem a jó mag elvetése a dolga, akkor kevésbé görcsöl, ha nem lát rögtön eredményt. Fentiektől eltérően: Egy Salasy Patrick nevű, Kanadában élő pszichológus barátom elmélete szerint (és lehet, hogy még nagyon sok más elmélet szerint) az ember szeretetre éhséggel kódoltan születik és él mindvégig. Állítólag azok az emberek nőnek fel gyorsan, talán túl korán, akik nem kapják meg a kellő szeretetet a szüleiktől az otthoni családi fészekben gyerekként, így ösztönösen akarnak mielőbb felnőtté válni, családot alapítani és gyerekeket nemzeni, mert azoktól remélnek majd önzetlen szeretetet. Van, akinek ez bejön, van, aki kétszeresen lesz csalódott. Amikor az ember ezt tisztázza magában, hogy mitől lett, vagy nem lett felnőtt (mert azért láttam már 40 éves kisfiát is anyucikájának, aki már inkább infantilis, mint férfi), akkor egy lépéssel előbbre van a saját megvívandó csatáiban. Egyébként pedig Anthony de Mello szavaival élve, nem szó szerint, de tartalmilag: az nevezhető felnőtt embernek, akinek meg lehet mondani az igazságot, aki a valóságot sérülések nélkül el tudja viselni... Az egyik legnagyobb igazság az életről az is, hogy azért ültetünk virágot, hogy elhervadjon...Ha csak az ültetés fáradtságát és a végeredményként könyvelhető hervadást látjuk, akkor keserű minden napunk. Ha hajlandóak vagyunk arra a periódusra tekinteni, amikor hervadás előtt pompával virágzik ültetvényünk, akkor ugyanazon lehetőségeink között mosolygós, reményekkel teli, életkedvvel teli lesz az életünk. Ezek alapján meg kell tanulnunk irányítani a tekintetünket, mert a körülményeink nehezebben változtathatók, mint a szemléletünk. Ne haragudj, hogy ennyire elhúztam a mondandómat... Csak gondoltam, leírom. Egyébként ezer oldalt tudnék ezekről mesélni, írni... :-) Hiszen ezzel (is) foglalkozom.

34486 2010.01.23. 08:53:58

A gyereket 6 évesen kell munkára fogni, nem 18. ig iskolában hülyíteni! Alkohol, drog, nő ismerete után nem fogod munkára szoktatni! Hunyadi Mátyás 16 évesen király lett, nem is rossz! De nem a barom Magyar Bálint iskolájába nevelték!

15138 2010.01.23. 09:24:42

22-re: Anemone, köszi. :) Igyekszünk, tegnap este kupaktanács volt - mára máris családi programot szerveztünk. Vége az otthon számítógép előtt ücsörgésnek - kimegyünk a világba. 23-ra: Nantal, fura, hogy most mondod...épp lomtalanításban vagyunk, hetek óta - tudod, a kanapéval kezdődött. :) Köszi a tanácsokat. 24-re: Lane, kalappal. :) 25-re: Atlasz, mindenen aggódok. :) AHogy az inga kileng, hol ezen, hol azon. Igyekszem középen maradni, és az nehéz. De nagyon segítségemre vagytok. 26-ra: Zsuzsa, én már felnőtt vagyok? Vagy egy gyerek, felnőttnyi gondokkal?

15138 2010.01.23. 09:35:13

27-re: Kiki, szerintem - elvben - nagyon egészséges a hozzáállásod. Csak ne látnék annyi félresikerült gyereket, kamaszt...próbálom elkerülni a hibákat, bizonyos hibákat, hogy aztán másokba szaladjak bele. :) 28-ra: Gigi, oké, amit leírtál. De a lányom meg nem akart három éves kora óta velünk aludni...megijesztett a különbség. Mi a normális? Az utolsó bekezdésed is oké: fejben van tartva. :)) 29-re: Lordart, dehogy haragszom, nagyon köszönöm. Értem mit akartál: vendég a háznál. :) Igyekszünk csak a legfontosabb alkalmakkor gyomlálni...:) kár, hogy az iskola mintha nem venné figyelembe az életkori sajátosságokat - ugyanúgy hatodikban fogják eldönteni a fiamról, hogy mire elég, mint a lányomról, pedig egy fiú még nem tart ott 12 évesen, mint egy lány. Gondolom, hogy ez is közrejátszik a fiam érzelmi fejlődésében, hogy olyan feladatot kapott ebben az évben, amire még éretlen. (Itt Svájcban hatodikban íratnak két központi tesztet a gyerekekkel, és azok, az éves átlad és a tanárok véleménye alapján év végén három csoportba sorolják őket - csak a legjobb mehet gimnáziumba, a középső szakközépbe, és az alsó csoport meg csak szakmát tanulni "jó". Képzelheted, ez hogy megviseli a gyerekeket...és a szülőket is, már az érzékenyebbjét, vagy azokat, akiknek ez a rendszer nem természetes) 30-ra: Lényeglátó, hogy is mondjam, a hatéves kori munkára fogás - ha nem a gyerekmunkára gondoltál - alighanem szülői kötelesség lenne. Biztos, hogy minden hülyeség után már nem úgy áll az élethez, mintha azokat sosem ismerte volna. És gondolom, ebben a család az első, de szükség van a társadalom támogatására is. Ahogy Wesz mondta, a kamaszok nyári munkája (az eltűnt építőtáborok), az alkalmi munkák biztosítása, az Apeh ilyen írányú kiskapu -nyitásai - megteremthetnék ennek a feltételeit. Jó lenne.

58395 2010.01.23. 09:37:55

Szia Nefelejcs! :-)) Tökéletesen értem a gondodat, hisz én is felneveltem, nevelek két srácot... (Pontosabban neveltünk) Soha nem gondoltam azt, hogy valamit rosszul teszek a nevelésükkel kapcsolatban, ennyi tellett tőlem... Ha jobban belegondolok, nem "neveltem", hanem csak példát mutattam nekik, valamint gondoskodtam a szükségleteikről. Nyolc év van a két gyerek között, homlokegyenest más egyéniségek, teljesen más pályán mozognak, mégis mindkettő pozitív oldalon van, mindkettőre csak büszke lehetek(tünk)... Nincs a kérdéseidre egzakt válasz, de nem is kell hogy legyen. Biztos vagyok benne, hogy jól csinálod, legyél Te is biztos benne. Mindenki a saját kora gyermeke, sem nem kell előre menni, sem nem kell vissza nézni, azt kel tenni amit a jelen súg, meg amit az eszed,/ szíved!

15138 2010.01.23. 09:43:43

33-ra: Szia, Kokó!! Csak néha akkora a szakadék az én elveim és a környező világ elvárásai közt... :( Kokó, írtam neked levelet.

11951 2010.01.23. 09:45:31

Nefelejcs! Az én fiam 31-éves,túl van egy váláson,de még most sem nőtt fel. Esténként félórákat telefonál a feleségemmel,olyan stílusban mint egy 10-éves gyerek,én meg a falra mászok tőle,de nem szólok... Nincs vele semmi gond,komoly munkahelye van,csinálja a dolgát,jól érzi magát,de az annyával örök gyerek marad... Ne aggódj,ez így van jól...

78126 2010.01.23. 09:50:22

Nefi, tényleg olvasd el A tudatállapotok szivárványát! ÉS LAZÍÍÍÍÍÍTS!!!!

15138 2010.01.23. 09:53:55

35-re: Zsati, ennek a feleséged nyilván nagyon örül. :) Nem aggódok most már, megvan a TERV. 36-ra: Anemon, találkoznunk kéne egyszer. :)) Mondom, hogy nem tudom megszerezni, már kerestem... Lazítok. Lazitok. Lazítok. :))

12214 2010.01.23. 10:04:31

A lányod azért nem, mert megszületett az öccse. Ez is természetes. Mindig a legkisebb gyerek privilégiuma a szülőkkel alvás. :)) Megoldás: harmadik gyerek. :DDD

15138 2010.01.23. 10:21:49

Gigi, tudom, amit tudok... :D Első gyerek vagyok. Harmadikról volt szó. Mit gondolsz, ki akarja a legjobban? A kicsike. Három nemmel zárult a szavazás. :D

13124 2010.01.23. 12:21:10

HÉÉÉÉ!!! Gigi - Lordart............. fantasztikusak vagytok :-)))))

15138 2010.01.23. 12:36:09

Tudtam!! :)

40751 2010.01.23. 12:52:00

...privi ment...!

47364 2010.01.23. 14:34:12

Kedves Nefelejcs! A szocializmusban volt jövőképünk, lehetett tervezni, tudtam kb. mennyi lesz a fizetésem 2-3-5 év múlva, tudtam mennyit fogok költeni a boltban, egész hónapra beoszthattam a fizetésemet, évekre előre megtervezhettem a takarékoskodásomat stb. Akkor jó volt gyereknek lenni, fiatalnak lenni, középkorúnak lenni, és a szüleimnek is nagyon szép öregkoruk volt (leszámítva az ebben a rendszerben eltöltött utolsó 2-3 évet). Most egészen különleges kivételtől eltekintve, még a jómódú gyerekeknek is jobb lenne meg se születni. Akinek nincs semmije, azért stresszel, akinek meg van, azért, hogy el ne veszítse. Akkor a kevésbé tehetős is emberszámba volt véve, ma gyakran a középosztály is lenézett "panelproli". Sajnos a gyermekeid érzik helyesen. Talán a tudatlan 3-4 éves gyerek még lehet boldog.

15138 2010.01.23. 14:39:30

Komszomol, jaaj. A reális felem is így látja. Az idealista meg elábrándozik...aztán a realista azt mondja, hogy akkor is kell valamit csinálni. :) A posztommal elértem a célomat, kaptam ötleteket és már hozzá is láttunk a kivitelezéshez. Egyébként, minden szavaddal egyetértek, ismerek gazdag gyerekeket is, a bajukat is tudom. És köszi.

medve1942 2010.01.24. 03:16:51

Nyolcadik utáni nyáron mentem először dolgozni, aztán mindig, az egyetem alatt is megtaláltam a félig-meddig fizikai munkát, amiből meg tudtam élni, otthon lakva (színpadi ügyelő voltam, esti-éjjeli munka). Huszonnégy évesen jött az első gyerek, négy évre rá a második, gondoltam, itt a felnőttkor. De aztán harminchárom évesen rájöttem, hogy MOST lettem felnőtt: meghalt az apám. És ez nem is a temetésen tudatosodott, hanem pár héttel később, amikor átmentem a szobájába kérdezni valamit, és a szoba üres volt. Amíg vagy nekik, Nefelejcs, addig nem fognak felnőni. De ezen kár búsulni. És az se izgasson, hogy mások. Amit neked látnod kellett Jugóban, azt behozza nekik a szobába a net.

15138 2010.01.24. 09:45:52

:) Akkor jó. Pár éve az iskola kivitte őket az utcára, ablakot mosni, cipőt pucolni. A pénzt kiküldték Indiába, valami gyerekotthonba. Én még ennyit sem csináltam másokért gyerekként... Leszek nekik, amíg lehet. :)
süti beállítások módosítása