Jelige : sürgős !!

Jelige : sürgős !!

Én nem tudom, mit műveltem tini-koromban – bár arra emlékszem, hogy nagyon jó tini-korom volt – ahelyett, hogy az élet értelmén törtem volna a fejem, mindenesetre most át kell élnem ezt a kérdést a saját gyerekeimmel. Fáj.

Fáj, hogy ott állok két kamasszal, akik nem akarnak felnőni. Elöször csak a kicsi kérdezte, hogy hol a cumija. (!) Hétvégén családi videókat néztünk, és ő teljesen elbájolódott ifjonti önmagától. És hogy milyen jó volt akkor !! Tény, hogy nem kellett iskolába menni, nem kellett házi feladatot írni, sőt, még a szobáját sem kellett egyszer egy héten kitakarítani, csak azért, mert én azt mondom. Én ezt mind belátom, mégis meg vagyok döbbenve, hogy 12 évesen valakinek édesebb legyen a pelenkás kor – azért két év múlva lehet motort kapni, maris kiengednek a házból szülői felügyelet nélkül, itt a zsebpénz, van ketchup és távirányító, lehet ebédre bármit kérni és bocsánat, de a saját fenekét is szívesebben törli az ember maga. Csupa hepi dolog. Bár úgy tűnik, hogy csak nekem.

Gondoltam, megbeszélem az érettebb 15 évessel – az élet szép, a fiúk bár még nem beszámíthatóak, egyre komolyabbak lesznek, van egy csomó technikai csoda a kényelmedre és szórakozásodra, remek tanulási lehetőségek, barátnők, zongora, könyvírás, lassan diszkók, kocsivezetés – és mégis jobb gyereknek lenni. Lehetőleg olyan 5-6 évesnek. Mert akkor már élvezi az ember az életét, de még nem kell semmit csinálnia.

Mit csinál egy anya a XXI. században ? Kinyitja a számítógépét és konzultál az interneten. Nicsak. Mások is. Mások gyerekei is, 12-32 évesig így gondolkoznak. A jelenségnek neve is van. Kapunyitási pánik. Félelem a felnőttkortól. Ajaj, szegény gyerekek…

Anya aztán töri a fejét, és végre rájön a nagy válaszra : az élet értelme a gyerek. Milyen képet tesz ki mindenki az iwiwre ? A gyerekéét. Ha másra nem, erre mindenki büszke. Generációk, ahogy követik egymást. Baba.

Még emlékszem, hogy a nagyszüleim szerettek öregek lenni, nem bánták, hogy elhíztak, hogy fehér a hajuk, csinálták, amit az öregkor megkövetelt, szuszogtak a lépcsőkön és parton felfelé, vigyáztak ránk, az unokákra és főzték a lekvárt. A szavuk még számított, és gyakran kisegítették kisebb- nagyobb összegekkel felnőtt-életüket akkor kezdő szüleimet.

Apám-anyám már kicsit megnyekkent az öregkor eljöttével, anyám a külsejével, apám meg azzal nem volt kibékülve, hogy mit csináljon egész nap. Pedig volt unoka…kert is akadt…mégsem volt olyan jó.

Részemről, egyenesen tartok az öregkortól. A fene tudja, nem látok 20 évre előre, de amit most látok, az nem igazán tetszik. Nagyon nem tetszik. Egészen félelmetes…bár inkább a gyerekeket sajnálom. A nagyszüleim még nem féltek semmitől, én az öregkortól, ők meg már a felnőttkortól ?? Hogy lesz nekem unokám ? Majd azt mondják a bébik, hogy bocs, maradnék, félek megszületni ? Úgy tűnik, inkább egy másik bolygóra születnének ?

Hát elhatároztam, hogy juszt is, csakazértis bemutatom, hogy itt és most tök jó felnőttnek lenni, hadd lássák azok a kis buták. Elsőre is, kisütött a nap. Aztán segítségül hívtam mozgalmas életem egy-egy emlékét. Hol és mikor éreztem jól magam : a koleszban, mikor végre lett egy függöny az ágyam körül, és lett intimitásom. Aztán hogy örültünk, mikor kaptunk kolbászt a boltban, vagy csirkét… Annak is örültem, mikor vettem egyszerre három vasalót, mert kettőt el tudtam ajándékozni. Örültem az első albérletnek, az első autónak, a gyerekek születésének. Az érettséginek, mikor végre túllettünk rajta. Az első tortának. A másodiknak és a többinek – tortának mindig örültem. Ha jöttek a barátok, ha sikerült hamarabb kitakarítani, ha kijött a folt a terítőből. Most, hogy így visszagondolok, állandó boldogság az élet – már persze, ha azt akarom hinni.

Örülök, hogy van hol laknom, van mit ennem – mert volt, hogy nem volt. Örülnék, ha lenne munkám, de örülök, hogy a férjemnek van. ☺ Jó, hogy nem Haitin élek…

Mit mond más ? Esőcseppek a rózsákon, a kiscicák bajsza, fényes rézkannák, meleg gyapjúkesztyűk, spárgával átkötött barna csomagok, hófehér pónik és ropogós almásrétesek, az orromra és szempillámra szállt hópelyhek, ezüst-fehér telek, ahogy tavaszba olvadnak - ezek meg a Kedvenc dolgaim c. Julie Andrews dalból valók.

Csak most azon vagyok elakadva, hogy ez mind 5-6 éves korban is élvezhető. De mitől jó felnőttnek lenni ? Jóemberek, mit mondjak a két mini-felnőttnek ? Pozitív előjelű válaszokat Sürgős jeligére a kommentekbe kérek. És ha kérhetem, a szavazati joggal ne jöjjön senki…