Mikor 90-ben úgy döntöttem, hogy nem maradok a Szovjetúnióban, az egyik legfontosabb okom az volt, hogy nem bírtam a nyomort látni. Akkor nekem a nyomor annyit jelentett, hogy nehéz szívvel láttam öregasszonyokat gombát vagy csokor petrezselymet fillérekért árulni.

Rá egy hónapra már tudtam, milyen éhesnek lenni és én is előfordultam a piacon. A lengyel piacon, naná.

Ennél rosszabbat még nem éltem meg: mindig volt hol aludnom, és azóta mindig volt mit ennem. Mai napság a porszívóm drágább, mint a nyaralónk volt a szocializmusban, vagy mint akkor egy kocsi ára volt.

Ha nem magamra gondolok, a nyomor fogalma akkor is változott a fejemben. A Szentpéterváron most kenyérért, pénzért kuncsorgó gyerekek felváltották a huszonöt éve rágógumit kérőket. Akkor csak kértek, ma sok mindenre hajlandók. Párizsban a Szajna partján sátorozó hajléktalanok már nem a régi clochardok, a pesti hajléktalanok nem a régi csövesek. Az idők eldurvultak, a számok nőttek. Nyugat-Európa tele van a Bulgáriából, Romániából most már szabadon beutazó hajléktalanokkal, akik jönnek, de munkát nem kapnak és visszaútra nem telik. A szemeteseket bújják, virágot árulnak, ahol hagyják őket és még azt mondják, hogy legalább itt van mit enni. Nyugdíjas korúak is vannak köztük, akik a szocializmusban nevelkedve biztosan nem így képzelték az öregkorukat.

És akkor még egy szót nem ejtettem más földrészekről, ahol a gyerekmunka, a gyerekprostitúció, a tömeges éhhalál jelen van, minden fajta szociális (lyukas vagy szakadt) háló nélkül.

Minden korban mást jelentett a nyomor, mégis, ha meg kellene határoznom, a félelmeimben már ott kezdődik, ha nincs munka, nincs étel, nincs hol lefeküdni...vagy ha már számolni kell a vacsorára levágott kenyeret.

És jobb, ha nem is nézem a másik oldalt: azok életét, akik már nem tudják, hogy mire költsék a pénzüket.

Valami nincs rendben, valahogy nem kellene, hogy így legyen. Bármilyen különbségek vannak emberek, sorsok, tehetségek és értékek közt, ekkora különbségek nem kellene, hogy létezzenek a lakhatás és az evés terén.

Tele hashoz és zavartalan álomhoz mindenkinek joga lenne, ha tőlem függene.