Peter Kneubühl, egy 67 éves nyugdíjas matematika tanár ez év szeptember 29-én rálőtt a házát lefoglalni érkezett rendőrök egyikére, súlyos sebesülést okozva eltűnt és kilenc napig nevetségessé tette három kanton rendőrségét. Elfogásának története most mellékes - ami az érdekes, hogy ez az ember már évek óta a rendszeren kivül tudott maradni. Sem személyi igazolványa nem volt, sem bejelentett lakcíme, sem bankszámlája, nem vett fel nyugdíjat, szociális segélyt, pedig a 90-es évek eleje óta állástalan volt. Szülei halála után egyedül élt a családi házban, azt csak éjjel hagyta el, összes kapcsolata megszakadt a környező társadalommal.

És ez a társadalom, egyike a legfejlettebb "nyugati" társadalmaknak, mindebből nem vont le semmilyen következtetést, csak későn. Most azt mondják, hogy a jelen jogi körülmények közt lehetetlen lett volna előbb eljárni ellene. Hiába mutat egy egyén a társadalomra esetleg veszélyes jeleket, ellene tenni csak akkor tudnak, ha a baj megtörténik - jelen esetben egy fegyveres ámokfutó egy nagyvárosban. A környéken található iskolát, üzleteket be kellett zárni, a forgalmat el kellett terelni. Csak a rendőrök akciója került ötmillió frankba...Azt mondják, hogy egy beállt rendszer teljesen alkalmatlan arra, hogy egy ilyen egyént időben észrevegyenek, azaz egy hasonló tragédiát megelőzzenek, mivel a rendszer hozzászokott egy bizonyos magatartáshoz, ez az egyén pedig nem aszerint, vagyis nem kiszámíthatóan fog viselkedni.

Kicsit meglepő megtudni, hogy valaki ennyire ki tudja magát vonni a közösből. Mert valahova tartozni kell. Hagyományosan.

Annyi lehetőség közül ez az ember nem talált egyet sem. És valamiért őt sem találta meg a rendszer.

Ennyi a hír. Most jön az én mondandóm.

Csoporthoz tartozni muszáj. Nyilván, vannak olyan kategóriák, amik akaratunktól függetlenek: magyarnak születünk, mondjuk egrinek, és nőnek. Ez máris meghatároz annyi mindent. De mégis, marad annyi mozgásterünk, hogy saját magunk választunk foglalkozást, társat, világképet, pártot.

Sajnálatosan, akármelyik kategóriába is soroljuk magunkat, az odatartozás egyben el is választ másoktól. Mert nem lehetünk egy időben vallásosak és ateisták, totalitaristák és liberálisok, nők és férfiak, aktívok és nyugdíjasok, gyermektelenek és nagycsaládosok, hajléktalanok és háztulajdonosok, magyarok és románok, stb. (érdekes, magyarok és amerikaiak lehetünk egyszerre)

És akkor kezdődik a hajtépés. Mert az összehasonlítás elkerülhetetlen és az egyik mindig vesztes, mert "rosszabb". Tart ez egészen addig, míg az ember rá nem jön, hogy elöször is, bár odatartozik egy-egy szűkebb csoporthoz, közben szükségszerűen odatartozik egy másik, nagyobb csoporthoz is - ezúttal egy kosárba kerülve az ellenlábasaival. Hiszen a vallásos és az ateista is magyar. Tetszik vagy nem, de magyar az emeszpés, a fideszes, a revizionista, a cigány, a zsidó, a fasiszta és Nefelejcs is. Másodszor, aki ma biciklis, holnap lehet gyalogos, holnapután autós, hétvégén motoros. És igenis, meg lehet őrizni úgyis az integritásunkat, ha megértjük a többit is!! Ennél a példánál maradva: naponta közlekedve motorosként lerúghatjuk az autósok tükrét, autósként árokba kergethetjük a biciklist, gyalogosként - inkább ne próbálkozzunk. Ugyanezeket a szituációkat viszont megléphetjük máshogy: a motoros elől jobbra lehúzódva, a zebrán átengedve a gyalogost vagy nem kicentizve azt a biciklist. Hozzáteszem, hogy a nagyobbnak és erősebbnek illik, hogy több esze legyen. És hát okos enged, ki is szenved?

Én azt gondolom, hogy jó minél több csoporthoz tartozni, vagy minél többhöz kötődni. Ez adja azt a fajta toleranciát, ami az élet élvezetéhez szükséges. Minél szűkebb az a csoport, ahova tartozunk, minél kevesebb ember gondolatát tudjuk megérteni, annál jobban fog ingerelni a többi csoport viselkedése. Ha csak egy csoporthoz ragaszkodunk, beszűkítjük az életünket - és akár ott is végezhetjük, mint szegény Peter Kneubühl.

Ui: Ez persze az elmélet, s mint olyan, az ész által sugallt. Ha ebbe belezavarnak az érzelmeink...de erről majd egy másik posztban, mert nagyon szeretném idekeverni a(z anya-)nyelvet is.