A franciaországi sztrájkhullám sok érdekes kérdést vet fel.
A franciaországi sztrájkhullám sok érdekes kérdést vet fel.
Esténként a franciák demonstrációit nézzük újabban. Konkrétan a nyugdíj-korhatár felemeléséről van szó, de emellett persze megint a jobb- és baloldal feszül egymásnak. Két napja újdonságként feltűntek a fiatalok is, akik most a baloldal követeléseit vették a szájukra. Megjelenésük óta komoly viták vannak arról, hogy 15 éves gyerekek mennyire felelősek, mennyire komolyak és hogy Segolène Royal hívta-e őket az utcára vagy nem, ha igen, normális-e vagy nem.
A következő kérdés a nyugdíj-korhatárra vonatkozik: emeljék-e vagy ne, tekintettel az egyre jobban erősődő munkanélküliségre és különös tekintettel az ún. védett szakmákra, ahol az emberek elhasználódása fokozott. Ez szakmai vita lenne, ha nem lenne társadalmi tétje. A jobboldal szerint a jelenlegi feltételek megmaradása esetén borul az egész rendszer, a baloldal szerint nem lehet az embereket tovább dolgoztatni, mert az társadalmi igazságtalanságot szülne a különböző generációk közt, valamint nincs is munka, ami éppen a fiatalok munkába állását tolná ki.
A baloldal megoldása szerint máshonnan is elő lehetne teremteni a nyugdíjkasszákból hiányzó összegeket: nevezetesen a tőke megadóztatásából. Mme Royal szó szerint azt mondta tegnap este: a tőkejövedelmeket ugyanúgy kellene adóztatni, mint a munkából származó jövedelmeket. Érdekes felvetés...amolyan szocialista. Felidézi a kollektivizmust, társadalmi szolidaritást.
Ebben a témában lehetne még elmélkedni arról a nemzeti szolidaritásról is, ami megfigyelhető a hétköznapokban: akárhogy szenvednek a közlekedés, az iskolák, a szolgáltatások hiányától, az emberek megértőek maradnak a sztrájkolókkal szemben, és azt tartják, hogy értük is sztrájkolnak.
A legfontosabb kérdés azonban - nekem, legalábbis - az a vita, hogy mit kellene csinálni. A nép (ergo, a dolgozók és választók nagy tömegei is) a nyugdíj-reform ellen vannak. Milliók sztrájkolnak. A kormány kitart a terv mellett. Kinek van igaza? Nem tudom. De mit kellene csinálni? Kinek kell dönteni? Jogos-e, hogy egy kormány, egy nép által demokratikus úton választott kormány a nép akarata ellenébe induljon? Vagy jogszerű-e az a tiltakozás, amit az emberek választottak? Jogunk van-e NEM ELFOGADNI kormányunk döntéseit?
Hogyan tovább, ha a kormány és a nép másfelé néz és másképp gondolkozik?