Ahogy Lenin apánk mondta: учиться, учиться, учиться. De minek.

Ahogy Lenin apánk mondta: учиться, учиться, учиться. De minek.

Ha meghallom azt a szót, hogy iskola, csak régi tanáraim képe tart vissza attól, hogy köpjek. Nagy empátiával, heves vérmérséklettel rendelkező gyakorló szülőként napi fejfájást okoz az iskoláról, tananyagról, tanárokról hallanom.

Az oktatás színvonala mindenütt a világon egyre alacsonyabb, az iskolákból, egyetemekről kirajzó tömegek egyre kevesebbet tudnak.

Nem akarok most ennek okairól beszélni, szívesen varrom úgy általában a tanárok nyakába a felelősséget, de a legújabb hírek szerint őket is átok sújtja. Az USA-ban valami egészen hihetetlen tanárellenes intézkedések születnek, és éppen Bill Gates ötletei alapján. Röviden összefoglalva, a tanárok biztonságáról van szó: diákok osztályozzák őket, az idősebbjét nyugodtan kirúgják, hogy ne akarjon szerzett jogból élni. Ezzel megszűnik az oktatás szabadsága: amelyik tanár az utcára kerüléstől fél, másképp tanít, mint az, amelyik szabadon mondhatja a véleményét. (Ez érvényes mindenkire, színházigazgatóra és bankigazgatóra is. Ja, bankigazgatóra nem.)

A generalizált hanyatlás és a folytonos drága oktatási reformok mellett a szülők fizetik a felfutóban levő magániskolákat, magánkorrepetítorokat. Az eredmények általában jók, de kérdés, hogy miért nem tudja a gyerek mindezt az iskolában (ingyen) megtanulni. Egy szülő büszkesége a diplomát szerzett gyerek, egy ország büszkesége a diplomások százaléka.

De a társadalom és a szülők egyre nagyobb anyagi áldozatai ellenére a frissen végzettek egyre kevesebbet tudnak és egyre kevesebb esélyük van elhelyezkedni is. Ez alól csak az "elit iskolák" végzősei kivételek. Ahol a tandíjak az egeket verik: természetesen, magániskolákról van szó.

Mindezenközben, halkan csendben, készülnek azok a listák, ahol az egyetemeket besorolják. Most kezdjünk figyelni. Az első száz egyetemet, ha megnézzük, úgy nagyjából a világ legdrágább egyetemeiről van szó. Az elitnek. Elit alatt a pénzes szülők gyerekeit értem. Még nem láttam élő Harvardon végzettet, de nyilván, egy gazdag egyetem jobb tanárokat képes megfizetni. Ha az első háromtól, tíztől, száztól el is tekintünk, minden országban közismert (-nek kellene lenni) azon egyetemek neve, ahova "megéri" menni, és amelyeket jobb elkerülni, mert diplomájuk nem ér többet egy érettséginél. Apropó, lassan az érettségi megszerzésének helye sem lesz mindegy. De mehetünk lejjebb... az óvodáig.

Általában sem a kormányok intelligenciájában, sem együttműködési készségében nem bízom annyira, hogy hívévé válnék egy-egy összeesküvés-elméletnek, de hogy annyi országban ismétlődik a képlet, felmerül a gondolat: ezek itten nem direkt csinálják, hogy egyre hülyébbek legyünk? A huszadik században elértük az oktatás demokratizálódását, ezt már nem lehet elvenni a tömegektől, különben is, tudjanak írni-olvasni, de minek nekik ennél sokkal több?

Hatalom még a tudás? Akkor nem adják mindenkinek. Csak aki meg tudja fizetni.

Vegyük el magunk.

Csak példaképp: a Polgári Törvénykönyv olcsó, 990 forintos kiadása hány háztartásban van meg?

És hányszor kellene elővenni egy évben?