és a jogos fizetség.
és a jogos fizetség.
A pénz örömet szerez az embernek: nem csak vásárlóerőt, azaz minden földi jót jelent, de még a tapintása is örömszerző. Jó birtokolni, jó elkölteni.
Egy amerikai kísérletet ismételtek meg francia Svájcban, amelyben diákok egy-egy csoportja pénzt illetve papírszeleteket számolt. Ezután négy kérdésre kerestek választ: melyik csoport tagjai figyelmesebbek egy másik emberhez, melyik csoport tagjainak nőtt meg az étvágya, melyik csoport bírja jobban a fájdalmat és hogyan alakul a csoporttagok szociális magatartása.
A svájci eredmények megegyeztek az amerikai kutatókéval, jelesül: a pénzt számolók kevésbé segítettek póruljárt ismeretleneken: vagy észre sem vették, hogy az segítségre szorul, vagy ha igen, úgy döntöttek, hogy az egyedül is képes boldogulni. A kísérlet alatt jelentősen többet ettek a felkínált cukorkából, azaz megnőtt az étvágyuk (vagy bírvágyuk). Ellenállóbbak lettek a hideggel, átlagban kétszer annyi ideig tudták a kezüket jeges vízben tartani. És amikor a kísérlet végén körbe kellett ülniük, a székeiket nagyobb körben helyezték el, ami nagyobb személyes autonómiát és nagyobb biztonságérzetet jelez, valamint a többi emberrel jelentkező távolságtartást is mutatja.
A kísérletek szerint tehát a pénz lényegesen változtat a vele érintkezésbe került emberek viselkedésén. Ennél is nagyobb változásokat tapasztalhatnak azok, akik váratlanul nagy összeghez jutnak. A svájci Nyereményjáték Rt. külön csoport-terápiát tart a nagy nyerteseknek, mivel létezik az ún. hirtelen-pénz szindróma. Ennek lényege, hogy az ilyen módon szerzett összeg kevesebb örömet okoz, mint a munkával szerzett - ez a társadalmi gondolkozás sablonjainak is köszönhető -, viszont hatalmas változásokat okoz, amiket nehezebb átélni, mint az ember azt gondolná. Ezért "tanácsos" kisebb összeget nyerni, amelyik még nem változtatja meg az életmódot.
Más kutatások az emberi agyat feltérképezve bebizonyították, hogy a pénz hasonlóképpen hat az emberre, mint a táplálék vagy a szex, de mégis, az agy megkülönbözteti a primer fontosságú dolgoktól. Valahol tehát tudjuk, hogy a pénz nem a legfontosabb. (Vagy az agyunk még nem tudja, hogy már az.)
A pénzhez többfajta beteges viszony is fűződik. Míg egyesek határozattan kapzsiak, Harpagonként függenek a birtoklási vágytól és minden erejükkel megtartani akarják, addig mások másfajta függőségben vannak: kompulzív vásárlóként képtelenek ellenállni mindannak a jónak, amit pénzért kaphatnak. Ők azok, akik nem a birtoklást, hanem az elköltést élvezik annyira, hogy szükségtelen dolgokat is megvesznek, csak vágyuk teljesüljön. Míg az első csoportba tartozóak szociális kapcsolataikat veszélyeztetik, a költekezők inkább magukra veszélyesek, mivel könnyen adósságspirálba kerülhetnek.
Mindenkinek tisztáznia kellene magában, hogy ő inkább tücsök, vagy inkább hangya és aszerint berendeznie költekezési szokásait. Minél ésszerűbben, ami nem könnyű, az összegek őrült relativitása miatt.
Minden ellenkező híreszteléssel ellentétben még a pénzemberek egy része, főleg a traderek (tőzsdeügynökök) sem gondolkoznak racionálisan. A bónusz megszerzése ugyanis olyan nagy stresszt generál, ami irracionális választásokhoz vezet. Az ember ugyanis születetten a személyes érdekeit szolgálja és nem a kollektív érdekeket (puff neki). Azt hisszük, hogy az ember tanul a hibákból, de a tapasztalat nem ezt igazolja. Az ismétlődő gazdasági krízisek, ingatlan buborékok a bizonyíték rá, hogy ha egy válság feltételei újra megjelennek, a válság megismétlődik - az emberi természet állandósága miatt.
Másik érdekes és pénzt érintő téma a megérdemelt jutalom, vagyis a fizetség. Kísérletek szerint (nem írom le, hogyan, mert sok időt venne igénybe) két átlagos ember a közösen végzett munka után magának adna nagyobb fizetséget, ha pedig a tudomására jut, hogy a munkája kevesebbet ér, mint a társáé, akkor meg felezne. (erről lehet elmélkedni, teljesítmény- vagy időarányos fizetség, stb)
Hasonló célból kutyákkal és kapucinus majmokkal is játszottak: elvártak egy viselkedési formát az állattól, majd azt díjazták. Az állatok nagyon hamar észrevették, ha ugyanazon viselkedésért a másik állat megkapja a jutalomfalatot, ők meg nem (a majom képes volt megkülönböztetni a jutalomfalatokat és észrevenni, hogy ő mást, rosszabbat kap). Mindkét állat fellázadt: a kutya felhagyott a hiábavaló munkával 12 pacsi után, a majom megtámadta a gondozót, hozzávágta a mogyorót és elvette a neki járó szőlőt.
Ezt a jelenséget úgy magyarázzák, hogy már meglepően alacsony fejlettségi fokon is létezik az a fajta elvárás, ami munkához, szívességhez, viszonossághoz köthető. Ha e között az elvárás és a valódi jutalom közt különbség van, az állatok azt észreveszik és vérmérséklettől függően reagálnak.
Az osztályharc folytatódik...
