Gyerekek és felnőttek

Akinek gyereke van, már tudja, hogy a gyerekek néha meglepően látják a dolgokat. Meglepően egyszerűen és tisztán.

Már nem tudom, milyen alkalomból, de ordibálnom kellett a fiammal. Ő egy olyan gyerek, akivel addig sose kellett: nem jó gyerek, hanem az a tágranyílt kék szemek, ábrándos tekintet, vasakarat. Mindegy, a lényeg, hogy elérkezett az első ordítás ideje. Mikor befejezem, a gyerek csak ennyit mond: én azt hittem, szeretsz.

Szó bennszakad, hang fennakad...

Mit tudnak a gyerekek? Mit tudnak a szeretetről? Mit tudunk mi? Amit a szüleinktől láttunk? Nem szeret, aki ordítani tud?

Szeretlek, fiam.

Ti is szerettek, ha kiabáltok is?