Magyar Gárda, félek tőled.

Láttatok már kereszteződést. A férjem elnézte, és jobbra kikanyarodott az egyik béna egri - azóta már körforgalommá átgyúrt- kereszteződésben. A balról érkező motoros nem hogy lassított volna, még gázt is adott, ezt is ismeritek. Dudált, az öklét rázta, férjem kezdte volna a keserédest, mikor felismerték egymást, és az öklök tenyérré, az arcok mosolygóssá,az ökölrázás barátságos integetéssé vált. Barátjával azóta is mesélgetik a kedves történetet...

Hát igen. Ez így egész más. Ha barát az agresszív motoros, és barát a vak autós. Barátság, béke, jópofi.

Ha a testvérem lenne Gárdista, leülnék beszélni vele. Végighallgatnám, mert lenne értelme, hogy megtudjam, mi vezeti teljesen más útra, mint engem. Ő meg elmondaná, mert számítana neki, hogy félek-e tőle, hogy egyetértek-e vele, hogy akarom-e, hogy védjen.

Jön a hétvége. Arra gondoltam, nyugodtan elbeszélgethetnénk erről, mint otthon, a konyhában. Mint barátok közt. Ha számít, hogy mit gondol egy nyuszi.

Tehát én a nyuszi, kezdésnek azt mondom, hogy Magyar Gárda, félek tőled.

Mit mondasz erre?