Mindenki máshogy csinálja.
Mindenki máshogy csinálja.
Van egy hely a világon, ahol még mindig működik a néphatalom, fél-direkt demokráciának hívják és Svájcban létezik.
Nagyon röviden az az eltérés a parlamenti demokráciáktól, hogy népszavazásokkal döntenek, és referendumot, javaslatot bárki tehet, még egy-egy törvény elfogadása után is, ha a megfelelő számú aláírást összegyűjti hozzá. Akkor megint népszavazást írnak ki.
A módszer azért jó, mert ilyenkor a többség dönt, a kisebbség hallgat (ez máris eredmény lenne sok helyen, még ha nem is teszik némelyeknek). Az eredmény mindig elfogadhatóbb, mintha felülről jönne, néhány kivételezett fejéből, akik nem is biztos, hogy a közjót tartják szem előtt.
Ellenzői szerint azért rossz, mert sokáig tart a döntéshozatal, és drága. Ez utóbbi érv egyre kevésbé számít, mióta interneten is lehet szavazni, de még mindig marad, hogy félév, év is kell, hogy egy-egy döntés megszülessen.
Ami még nagyon jó, hogy a honpolgár megkapja a teljes tájékoztatást az ügyben - mindig van egy füzet, amiben leírják, hogy milyen érvek szólnak egy-egy döntés mellett, milyenek ellene, és összefoglalásként felsorolják, hogy az egyes politikai pártok vagy társadalmi szervezetek milyen választ (igen vagy nem) javasolnak. Ennek alapján az ember már majdnem biztos döntéseket tud hozni. (általában nagyon alacsony, kicsivel 40% feletti részvételi aránnyal).
Novemberben arról szavazunk, hogy legyen-e minimálbér. A kezdeményező a szakszervezet, aki fél az itt "dömping"-nek nevezett csökkenéstől: ennek oka a munkaerő piac demokratizálása (értsd: megnyítják az uniós országok állampolgárai előtt), valamint a munkanélküliség terjedésével a munkaadók kivételezett helyzete megengedi, hogy eddig hallatlan béreken alkalmazzanak.
Ez eddig érthető. De ma reggel megjött a másik álláspont szórólapja: az iparkamarák ellene vannak. Mondják is, miért.
Első érv, hogy mit akar az állam, milyen jogon és indokkal akarja megállapítani bárki bérét. :)
Második, ez magyarázatra szorul. Svájcban 1937 óta létezik az ún. "munka-béke" (paix du travail), amit a szociális konfliktusok megelőzésére kötöttek a szakszervezetek és a munkaadók, a kollektív munkaszerződésekre vonatkozóan (emlékszünk még a kifejezésre??) Gyakorlatilag mindkét fél sztrájkját kizárja: a munkások nem szüntetik be a munkát a tárgyalások alatt és a patronok sem csinálnak "lock-out"-ot, azaz, nem zárják be átmeneti időre a gyárakat, hogy a fizetésmegvonással büntessenek.
Ilyen megállapodás már a 19 században is létezett, de ez az utolsó, 1937-es azóta mítosszá vált, lehet, hogy hamis mítosszá. Munkavállalói részről lemondtak a sztrájk-jogról, amit a francia oldalon oly szívesen és olyan nagy eredményekkel alkalmaznak. És egy mesebeli társadalmi békét hozott, egy olyan kompromisszum képességet jelentve, ami páratlan a világon. Jelenleg az ennek a megállapodásnak az alapján született kollektív szerződések a svájci munkavállalók (fizetésből élők) 40%át érintik (60%-ot a mi kantonunkban), valami 600 kollektív szerződéssel. Ezt féltik a kamarák.
További érvük a "nem"-re, hogy bár a szakszervezetek 4000 frank feletti minimálbérről beszélnek, hivatalos helyeken inkább a szociális segélyek 2500 frankos szintjéhez közeli összegekről beszélnek.
Azt is mondják, hogy Franciaországban a minimálbér 30 évvel ezelőtti bevezetésekor a dolgozók 10%-a kapott minimálbért, szemben a mostani adatokkal, amik 16%-os szintről árulkodnak. Főleg a fiatalok az érintettek, a kezdő bérekkel - így a kamara ezen tapasztalatok alapján attól tart, hogy a minimálbér kezdőfizetésként fog funkcionálni.
További érv, hogy elbocsátásokat okozhat, olyan munkaadóknál, akik jelenleg a kért minimálbér alatt fizetnek.
Összességében a kamarák szerint a minimálbér bevezetése a fizetések általános csökkenéséhez vezet, ezért ellenzik.
A másik oldalról, a szakszervezet szerint a kért 4000 frank a szokásos 42 órás munkahéttel 22 frankos órabért jelentene csak, ami még mindig nem valami sok. (most ne menjünk bele, hogy mennyibe kerül az élet Svájcban, kéretik figyelembe venni, hogy a minimálbérről vitatkozunk, az àtlagbér 5800) Az ő adataik szerint a svájci munkások 4%-a szegénységi küszöb alatt él és 400 000, minden tizedik, jelenlegi alkalmazott dolgozik a 22 frankos munkabér alatt. Az Unia felsorol olyan cégeket a honlapján, akik 15-20 frank közötti béreket fizetnek és szervezik a megmozdulásokat.
Ezért kéretik "igen"-nel szavazni, magunk és gyerekink jövőbeli érdekében.
*****
De jó lenne tévedhetetlennek lenni... még nem tudom, hogy szavazunk...Ötlet? Vélemény?
Más, de mégis ideillik: Az utolsó posztom óta, ahol a felháborító menedzseri fizetéseken vitáztunk, a Novartis bejelentette 2000 munkahely megszüntetését, ebből 1100 Svájcban van. Ugyanakkor közölték a harmadik negyedéves eredményüket is, a drágák 2 milliárd frankos profitot értek el, ami hét százalékos emelkedést jelentett az előző negyedévhez képest.
A felháborodás óriási az országban, a megkérdezettek 80%-a nem ért egyet a Vaud-i üzemegység bezárásával és a bázeli elbocsátásokkal, ilyen eredmények láttán. Egészen hihetetlen és Svájcban soha nem látott módon, a posztban emlegetett D. Vasella háza előtt is manifesztációt tartottak - amit a rendőrség feloszlatott.
Hát ilyen alkalmazottnak lenni a kapitalizmus alkonyán.
